Igehely: Mt 28:16-20; Kulcsige: Mt 28:18 „Jézus pedig hozzájuk lépett, és így szólt: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.”
Három kérdés merül fel Jézus állítása kapcsán. Ki adta Jézusnak a hatalmat? Egyértelmű válaszunk van erre: „Az én Atyám mindent átadott nekem...” – mondja Jézus. (Mt 11:27, Jn 17:2).
Miért mondja Jézus, hogy kapta a hatalmat? Ez azt jelenti, hogy nem volt mindig a birtokában? Ahhoz, hogy a kérdésre helyes választ kapjunk látnunk kell Jézus kettős természetét. Mint Fiú Isten öröktől fogva mindörökké abszolut hatalmat birtokol mennyen és földön (Jn 1:1-3). Viszont amikor testben, az Ember Fiaként áldozati halált halt és harmadnap feltámadt, az Atya ezért felmagasztalta őt, jobbjára ültette, és oly nevet (hatalmat) adott neki, mely előtt mindenki térdet hajt: mennyben, földön és a halottak birodalmában. Ebben az értelemben lesz érthető a „nekem adatott minden hatalom” állítás.
Mit foglal magában a hatalom, amit Jézus kapott? A következő héten több gondolat is érintve lesz, ezért csak azokat említem most, amelyek ott kimaradtak. Mivel pedig a mai témánk a nagy misszióparancs kontextusába van beágyazva, ezért maradjunk csak ennél a gondolatnál.
Jézusnak teljes hatalma van a gyülekezet által végzett misszió fölött. Nézzünk meg ezzel kapcsolatosan két igét. „...ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta.” (Mt 16:18) „Más juhaim is vannak nekem, ...azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra, és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.” (Jn 10:16) Ki állíthatná ezt Jézuson kívül? Az Uraknak Úra abszolut hatalommal építi, vezeti és egyesíti földön levő, küldetést végző gyülekezetét.
Jézusnak szuverén hatalma kiterjed az emberek megtérésére is. A tanítványok – „kicsoda üdvözülhet?” kétségbeesett kérdésére, íme Jézus higgadt válasza: „Embereknek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.” (Mt 19:26) Az ember képtelen magát újjászülni, és lehetelen neki szellemi életet létrehozni. De a Szenthárom egy Isten képes rá és lehetséges neki.
Jézus hatalma tartsa kellő hőfokon a gyülekezeteket a misszióban. Jézus ügye nem vesztes ügy. Imádkozzunk hittel! Evangelizáljunk bátran! Szolgáljunk örömmel!
Boros Róbert
Könyörögjünk, hogy mindennapi munkánkat tegye eredményessé az Úr! – Lk 5:4-6
Emlékezz az Úrral kötött szövetségre! – 5Móz 4:1-24 (Aranymondás: 5Móz 4:23)
A jókedvű akadozó
Igehely: 2Kor 9:1-11
Nem furcsa, hogy miután Atyánk szeretetből az egyetlen Fiát ideadta, és vele együtt mindent, nekünk tanulnunk kell az adakozást, és főképpen annak helyes gyakorlását?! A kijelölt igeszakasz rámutat arra is, hogy mennyi áldásban részesül az, aki az Úr szerint ad másoknak.
Az adakozás, mint példamutatás. (9:1-5) A szentek iránti szolgálatra, a jeruzsálemi testvérek támogatására a korinthusiak gyorsan felbuzdultak, és ígéretet tettek egy bizonyos összeg begyűjtésére. Pál apostol ezt a jó példát más gyülekezetekben is megosztotta, majd beszámolt a korinthusiaknak: „a ti buzgóságotok magával ragadta a többséget” (9:2b). A macedónok követték a korinthusiak jó példáját és „erejükön felül is önként adakoztak” (8:3b). Ezek után következett az adományok összegyűjtése és továbbítása, csakhogy Pál apostolnak volt egy szorongása: „nehogy a veletek való dicsekedésünk ebben az ügyben hiábavaló legyen” (9:3b). Mitől tartott? Attól, hogy ha az ígéretük fedezet nélkül marad, a jó példájuk füstbe száll.
Az adakozás, mint számunkra áldás. (9:6-11) Nemcsak azért adakozunk, hogy másokat példaadásunkkal buzdítsunk, hanem azért is, mert ebben örömünket találjuk, és kívánjuk Isten további áldásait. Három fontos kérdésre találunk választ az igékben.
Mennyit adjunk? A 6. vers alapján: amennyit szeretnénk kapni. Az alapelvet Jézus fekteti le: „Adjatok, és adatik nektek... Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek” (Lk 6:38). A 7. vers első része pedig tovább pontosít: „Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében”. Hogyan adjunk? Ne kedvtelenül vagy kényszerűségből, mert „a jókedvű adakozót szereti az Isten” (7b). Istenünket a szeretet motiválta, amikor egyetlen Fiát értünk adta, ezért sohasem lesz elégséges csak a pénzünk, ha hiányzik abból a szívünk. Nem kényszerből, hanem hálaadással adunk abból, ami amúgy mind az Úré. Nem az a kérdés, hogy mennyit adunk az Úrnak, hanem mennyit tartunk vissza magunknak abból, ami az Úré. Miért adjunk? Mert anyagi áldozatunkat Istenünk lelki áldásokkal is viszonozza. Mert kegyelemből megigazultunk, ezért igazságban járunk. Mert bízunk Isten gondviselésében. Mert dicsőséget akarunk szerezni Istennek.
Deák Zsolt
