2018. április 13., péntek

DÉLELŐTT | 
Isten nevének ismerete

Igehely: Zsolt 67; Kulcsige: Zsolt 67:3 „Ismerjék meg utadat a földön, szabadításodat a népek között!”

Pál leveleinek első bekezdéseiben ilyen mondatokat olvasunk: áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja. Az Újszövetségben ez a megnevezés adja vissza legpontosabban Isten identitását. Szomorúan tapasztalom, hogy ma sok keresztyén több sör márka nevet tud felsorolni és több sztár színészt, illetve sportolót, mint a mi Urunk Jézus Atyjának neveit, illetve tulajdonságait. Pedig ő az irgalom Atyja és a vigasztalás Istene (2Kor 1:3). Ő a békesség Istene (1Thessz 5:23). Isten szeretet is (1Jn 4:16), és ezért boldog Isten (1Tim 1:11). Ezért lesz nagyon jó a mennyben, mert egy boldog Istennel leszünk együtt örökkön-örökké. Isten legismeretebb ószövetségi nevei pedig ezek: Adonai – Úr, El Olam – örökkévaló Isten, Elohim – Isten, Jehova Jireh – az Úr gondoskodik, Jehova Rafa – az Úr az én gyógyítóm, El Shaddai – Mindenható Isten. A zsoltáríró vágya, hogy a népek, nemzetek és minden földi ismerje meg az áldó és ajándékozó Istent. Törjön fel bennünk is (újra) ez a vágy. Szeretnéd, ha szeretteid, munkatársaid vagy osztálytársaid többet megtudnának mennyei Apukádról, aki téged is, meg őket is nagyon szeret? Kezdj el ma ezért imádkozni, fáradozni!

Boros Róbert

DÉLUTÁN | 

Az Úr szövetsége a megtérőkkel

Igehely: 3Móz 26:40-46

Megfeledkezhetsz Isten törvényeiről és rendelkezéseiről, de Ő nem feledkezik meg a veled kötött szövetségről. Megbüntethet az Úr, a te Istened, de nem fog elhagyni téged. Isten nem azért enged meg nehézségeket, büntetéseket, mert meggyűlölt téged, hanem pontosan azért, mert annyira szeret, hogy meg akar szabadítani minden bűnödből.

A kijelölt igékben kétszer is elmondja Isten, hogy „visszaemlékezik a szövetségre”. Isten nem felejt, nem gondolja meg magát, soha meg nem változik. Isten most is biztosít téged, hogy nem feledkezett meg rólad és a neked tett ígéretekről. Izráel népének a története rámutat arra, hogy hatalmas bukások, elkövetett bűnök után is az Úrnál volt folytatás, ha megalázkodtak és megtértek.

Mennyire szomorú, amikor valaki jobban ragaszkodik bűneihez, eltitkolt dolgaihoz, mint az Isten által felkínált kegyelemhez, megbocsátáshoz és szövetséghez. Boldog és áldott az az ember, aki tanul mások hibájából, és teljes szívéből ragaszkodik Istenéhez.

Deák Zsolt

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?