2018. április 11., szerda

DÉLELŐTT | 
A feltámadás fiai

Igehely: Lk 20:27-40; Kulcsige: Lk 20:36 „Sőt meg sem halhatnak többé, mert az angyalokhoz lesznek hasonlók, és Isten fiaivá lesznek, mivel feltámadnak a halálból.”

A szadduceusok, akik nem hitték, hogy lesz igazak és gonoszok feltámadása szintén támadták Jézust. A sógorházasság törvénye (5Móz 25: 5-6) alapján kitalálnak egy végletekbe felfújt esetet, amit aztán Jézus elé tárnak, hogy bogozza ki. Vajon mi volt ezzel a céljuk? Nyilván a feltámadás ellehetetlenítése és nevetségessé tétele. Látjuk magunk előtt a szadduceusok álcázott gúnyját, amint mohón készülnek rá, hogy milyen jót fognak majd nevetni, amikor Jézus belegabalyodik a válaszadásba. Ő viszont határozottan állítja, hogy a „feltámadás fiai” Istennek fiai és lányai, akiket méltónak ítél az üdvösségre hitük és megtérésük alapján. Feltámadásban részesíti őket, hogy többé soha ne haljanak meg. Viszont akkor majd nem számítanak többé „e világ fiai”-nak, akik jelenleg házasodnak és férjhez mennek, mert Isten országában más szintű kapcsolatok lesznek. A menny öröme, Jézus nagyobb beteljesülést fog nyújtani a legjobb földi házasságnál is. Márpedig Isten nem a halottak, hanem az élők Istene! Hiszen Isten számára ők mindig élni fognak.

Hiszel a feltámadásban? Bátran viseld új jelvényed: a feltámadás fia vagyok!

Boros Róbert

DÉLUTÁN | 

A megtérőn nem hajtja végre ítéletét

Igehely: Jer 18:1-12

Az agyag igen közönséges anyag, de ha a Mester a kezébe veszi, rendkívüli dolgokat formálhat belőle. Szeretnél-e megpihenni a Mester műhelyében? Engeded-e, hogy kezébe vegye a szívedet és formálja át az életedet?

Ez a szakasz Isten szuverenitásáról szól, de arról is, hogy mennyire kreatív abban, ahogyan kijelenti magát engedelmes szolgájának. Legyél nagyon figyelmes, mert az Úr téged is megszólíthat váratlan helyen, időben és módon. Habár Isten azt tesz, amit akar, mégsem cselekszik az Ő tulajdonságaival ellentétben. Ő mindig igaz, szent, bölcs, szerető és következetes marad. Ő soha meg nem változik, de nekünk változásra van szükségünk. A mai ígéret így hangzik: „De ha megtér gonoszságából az a nép, amelyről beszéltem, akkor én is megbánom, hogy veszedelmet akartam hozni rá.” A bűnös embernek, nemzetnek nincs jövője, de aki megtér, az Istentől kegyelmet kap.

Mi lesz a mi népünkkel, a magyar néppel? Hogyan fog megtérni ez a nép, ha előbb nem térek meg én?

Deák Zsolt

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?