2017. szeptember 29., péntek

DÉLELŐTT | 
Jézus és a növények

Igehely: Mt 6:27-34; Kulcsige: Mt 6:28 „Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mező liliomait, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak.”

Jézus nem volt közömbös a növényvilág iránt, de nem is tulajdonított annak túlzott jelentőséget. Tudott gyönyörködni a fák és virágok szépségében, és lelkesedéssel hívta fel mások figyelmét káprázatos díszükre. Jézus mindezekben a Teremtő hatalmát és gondoskodását látta. Mi is akkor viszonyulunk helyesen a növényekhez, ha túllátva azokon, csodáljuk Istent. Ezek hirdetik legszínesebben Isten erejét és bölcsességét. A növényvilágot Isten az ember uralma alá helyezte, vagyis nekünk adta, a miénk. Nem azért, hogy tönkre tegyük, amit ő szépen megalkotott, hanem azért, hogy őrizzük és gondozzuk (műveljük). Mint a teremtés koronái, a természet ölén tanuljuk meg Mesterünktől, hogy a növényvilág segítségével, azokkal összhangban, kapcsolódjunk Teremtőnkhöz és Gondviselőnkhöz. Olyan lecke ez, amely kigyógyít az aggódás mélyen gyökerező bűnéből. Drága testvérem, te hogy vizsgázol ebből a virágos leckéből? Jézus leadta a leckét, és ma vizsgázni fogsz belőle. Hányasra?

Sallai Jakab

DÉLUTÁN | 

Vigasztalás és öröm

Igehely: Filem 1:1-7 „Pál, Krisztus Jézus foglya és Timóteus, a testvér Filemonnak, szeretett testvérünknek és munkatársunknak, Appiának, a mi testvérünknek, Arkhipposznak, a mi bajtársunknak és a házadban levő gyülekezetnek: Kol 4,17 Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Hálát adok mindenkor az én Istenemnek, amikor megemlékezem rólad imádságaimban, mert hallottam az Úr Jézusba vetett hitedről és a szentek iránt tanúsított szeretetedről, és imádkozom azért, hogy a hitünkben való közösséged eljuttasson téged mindannak a jónak a megismerésére, amely Krisztusért van bennünk. Fil 1,9-11 ; Kol 1,9-11 Szeretetedben sok örömünk és vigasztalásunk volt, mert a szentek szíve felüdült általad, testvérem.”

Volt egy kedves idős testvér, akinek az otthonában gyakran megfordultam. Rokonok is voltunk, szerettem oda járni. A testvér kedvessége, vendégszeretete mindig pozitív hatással volt az életemre. Nem lehetett úgy beszélgetni, hogy a lelkiek ne kerüljenek a napirendi témák közé, és nem lehetett úgy eljönni, hogy ne imádkozzunk. Az ilyen emberek nyomot hagynak az életünkön. „Szeretetedben sok örömünk és vigasztalásunk volt, mert a szentek szíve felüdült általad, testvérem.” (7.v. ) A tiszta szeretet gyógyít, felüdít, vigasztal és örömet szerez. Az igében említett szentek valószínűleg vándor evangélisták voltak. A misszióban szükség van ilyen családokra, testvérekre, mint Filemon, akiknek otthona mindig nyitva áll azok számára, akik az Úrban testvérek, munkatársak. Filemon maga is szolgája volt az Úrnak. Amikor befogadunk egy testvért más gyülekezetből, ne azt próbáljuk hamar elmondani neki, ami nem jó a mi gyülekezetünkben. Ne is azt próbáljuk megtudni, mi nem jó náluk. Beszéljünk az igéről és az Úr tetteiről! Imádkozzunk egymásért, az Úr dolgaiért. Az ilyen alkalmak felejthetetlenek. Tegyük az otthonunkat szeretet által erőforrássá azok számára, akik nálunk megfordulnak.

Józsa Zsolt

 Napi áhítat

Igehely: Ef 1:5–12; Kulcsige: Ef 1:7 „Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából.”

A hét elején az a kérdés jött elénk, hogy mit akar Isten? Megmenteni a kárhozattól, üdvösséget adni az embernek. Akik hit által elfogadják Jézus Krisztus kegyelmét, azokat Isten fiaivá fogadja. Minden ember Isten teremtménye, de nem minden ember Isten gyermeke. Vannak, akik úgy gondolják, mivel Isten előre elhatározta, ki az, aki üdvözül, és ki az, aki elkárhozik, ezért az ember bármit tehet, a sorsa már el van döntve. Isten azonban azt is elhatározta, hogy az embernek döntenie kell, el kell fogadnia Jézus Krisztust, mint Megváltóját, és engednie kell, hogy vezesse, irányítsa életét.