2017. szeptember 2., szombat

DÉLELŐTT | 
János Pátmosz szigetén

Igehely: Jel 1:1-3. 9-11; Kulcsige: Jel 1:9 „Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam az Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételéért.”

János apostol száműzetésben volt a Pátmosz szigetén a Jézus Krisztus bizonyságtételéért. A szeretet apostola tanúskodott az ő Megváltójáról, Akiről sok mindent tudott, és megtapasztalt. Nem feledkezett meg testvéreiről a nehézségek ellenére sem, hanem gondolt rájuk, és bátorította őket. A száműzetésben töltött idő nagyon termékennyé vált. Olyan kijelentéseket vehetett át, amit a zajban, az emberek között nem hallott volna meg. Megbízást kapott János apostol, nem önkényesen teszi azt, amit tesz: „írd meg, a miket láttál és a mik vannak és a mik ezek után lesznek” (Jel 1:19 Károli), és küld el a hét gyülekezetnek. Bátorító üzenet a Krisztus követőinek és a gyülekezeteknek: „Én vagyok az Alfa és az Omega, az Első és Utolsó”. Minden az Ő ellenőrzése alatt van. Szükségük volt a kisázsiai gyülekezetnek erre a kinyilatkoztatásra, mert az üldöztetésektől megriadtak. Ez bátorító üzenet volt és marad. Aki szeret minket, és közben jár értünk, Ő él örökké. „Boldog, a ki olvassa, és a kik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, a melyek megírattak abban; mert az idő közel van.” Mit teszel ma: olvasod, hallgatod, megtartod Isten beszédét?

Papp Dezső

DÉLUTÁN | 

Ne bízzatok hazug beszédekben!

Igehely: Jer 7:1-11 „Ezt a parancsot kapta Jeremiás az Úrtól: Állj ki az Úr házának kapujába, és így hirdesd ott az igét: Halljátok az Úr igéjét, ti júdaiak mind, akik bementek ezeken a kapukon, hogy leboruljatok az Úr előtt! Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, akkor megengedem, hogy továbbra is ezen a helyen lakjatok! Ne bízzatok ilyen hazug szavakban: Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma van itt! Mert csak ha igazán megjobbítjátok útjaitokat és tetteiteket, ha egymással szemben igazságosan jártok el, ha a jövevényt, az árvát és az özvegyet nem nyomjátok el, és ártatlan vért sem ontotok ezen a helyen, nem követtek más isteneket a magatok romlására: akkor megengedem, hogy ezen a helyen lakjatok, azon a földön, amelyet őseiteknek adtam, öröktől fogva mindörökké. Ti hazug szavakban bíztok, amelyek semmit sem érnek. Loptok, öltök, paráználkodtok, hamisan esküsztök, Baalnak tömjéneztek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek. 2Móz 20,2.13-16 Azután idejöttök, és megálltok előttem ebben a házban, amelyet rólam neveztek el, és ezt mondjátok: Megszabadultunk! De azután ugyanazokat az utálatos dolgokat követitek el. Hát rablók barlangjának nézitek ezt a házat, amelyet rólam neveztek el? Majd én is annak nézem! – így szól az Úr. Mt 21,13 ; Mk 11,17 ; Lk 19,46 ”

Jeremiásnak a templom kapujában kellett hirdetnie az Úrtól kapott üzenetet. Azoknak a júdaiaknak szólt az üzenet, akik a templomba mentek leborulni az Úr elé. Az ő hódolatuk mégsem volt kedves Istennek, mert csupán a templomi alkalmakra szorítkozott. Hamis szavakra, mások és önmaguk hazug beszédére építették istentiszteletüket. A vezetők azzal ámították a népet, hogy az Úr templomának árnyékában mindenképpen biztonságban van Izráel. Istent azonban nem lehet emberkéz alkotta jeruzsálemi-, vagy mai templom falai közé kényszeríteni, sem emberi elgondolás szabályai szerint irányítani. Magukat is becsapták a Jeremiás korabeli templombajárók, hisz azt hitték, hogy életüket alkalmi imáik, megszabadultunk – kijelentéseik szabaddá teszik állandó bűneiktől, bálványimádó életüktől. Isten szerint a megmaradásnak a feltétele: útjaik, tetteik megjobbítása, ami ez esetben nem útjaik, tetteik javítgatását jelenti, hanem a kárhozatba vezető útról a jó útra, az élet útjára való áttérést. Isten mutatta számukra a helyes utat a kapuban álló Jeremiás által. Jézus Krisztus által számunkra is megnyílt az út.

Mezei Ödön

 Napi áhítat

Igehely: Lk 12:35–40; Igehely: Lk 12:37 „Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.”

A keleti kultúrában, Lukács idejében az embereknek nem volt órájuk, így a pontosság ismeretlen fogalom volt náluk. Amikor a ház ura el volt utazva, a szolgák várták a visszajövetelét. Miután az otthon maradt asszonyok és gyerekek elfogyasztották eledelüket, a szolgák mindig félretettek egy részt az eledelből arra az esetre, ha uruk megérkezne. Estére a ház népe nyugalomra tért, de a szolgának ébren, szolgálatra készen kellett várnia urát.

Amint a szolga várja haza urát, akképpen kell nekünk, hívőknek, várnunk vissza az Úr Jézust. Hogyan lehetünk készen az ő jövetelére?