Igehely: 2Krón 31:1-21; Kulcsige: 2Krón 31:4 „A Jeruzsálemben lakó népnek pedig meghagyta, hogy adják meg a papok és a léviták részét, és ragaszkodjanak az Úr törvényéhez.”
Hát az Úr nem gondoskodott az ő szolgáiról? Hát Ezékiásnak kellett gondja legyen erre is? Isten gondoskodott róluk, csakhogy ő ezt éppen a királyon és a népen keresztül akarta végezni. Miben állt ez a gondoskodás? Először is tervezésben. Ezékiás beosztotta őket a különböző szolgálatokra. (2. v.) Szervezés nélkül nem működnek jól a szolgálatok hosszútávon, és az Úr szolgái is hiányt szenvedhetnek. A spontaneitás néha jó, de hátránya, hogy egyesek igen előtérbe kerülnek, mások pedig szélre sodródhatnak. Urunk a rend Istene. Másodszor, Ezékiás példát mutatott az adakozásban, amikor „jövedelmének egy részét az égőáldozatokra adta.” (3. v.) Harmadszor, másokat is erre biztatott. Nem parancsolta meg az adománygyűjtést, mivel a tized beadásának önkéntesnek kellett lennie. A nép örömmel követte a jó példát. A király ezzel folyamatosan, és hosszú távon gondoskodott a papok és léviták megélhetéséről, valamint az Úrnak végzett rendszeres szolgálatokról. Téged milyen mértékben tud Isten használni erre?
Sallai Jakab
Tanulmányozzuk rendszeresen
Igehely: ApCsel 17:10-15 „A testvérek pedig még aznap éjjel elküldték Pált Szilásszal együtt Béreába. Amikor megérkeztek, bementek a zsidók zsinagógájába. Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy igaz-e, amit Pál mond. Sokan hittek tehát közülük, sőt a tekintélyes görög asszonyok és férfiak közül sem kevesen. De amint megtudták a thesszalonikai zsidók, hogy Pál Béreában is hirdeti az Isten igéjét, odajöttek, és ott is fellázították és felizgatták a sokaságot. Akkor a testvérek azonnal továbbküldték Pált, hogy menjen a tengerpartra. Szilász és Timóteus azonban ott maradt. 1Thessz 3,2 Pált pedig elvitték kísérői egészen Athénig, majd visszatértek azzal az utasítással, hogy Szilász és Timóteus minél hamarabb menjen hozzá.”
Sokszor elcsodálkozom azon, milyen különbségek vannak hitvalló keresztyének között, akik már évtizedek óta hívők, valamelyik gyülekezet tagjai, némely esetben még szolgálnak is, mégis hiányzik az igei látás az életükből. Másrészt meg vannak, akik alig pár éve tértek meg, de szívják magukba az igét, és az jön belőlük is. Talán azért van ez az ellentét, mert az előbbiek életében felületes az igével való foglalkozás. Azt olvassuk a béreaiakról, hogy amikor hallották a tanítást, mindennek utánajártak az Írásokban. Akarták tudni, hogy erről, amit most hallanak és látnak, mit tanít a Szentírás. Bennünk is ez a vágy kell, hogy legyen. Sok mindent hallunk és látunk naponta. Különböző hatások érik az életünket. Naponta különbséget kell tenni a jó és a rossz között, amit a Sátán gyakran próbál összemosni. A Biblia igazságainak a kutatása személyes meggyőződést fog felépíteni bennünk. Így lehetünk igazán lelki emberek, oszlopok, erősek és hatékonyak, ha az életünkben van tartalom. Bunyan Jánosról mondták, hogy annyira tele volt az élete igével, hogy ha átszúrták volna, az ige folyt volna ki belőle. Legyen az életünk tele azzal, amit Istentől személyesen tanultunk!
Józsa Zsolt
