2017. október 23., hétfő

DÉLELŐTT | 
Az Úr végzése: Fiam vagy!

Igehely: Zsolt 2; Kulcsige: Zsolt 2:7 „Kihirdetem az Úr végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá tettelek ma téged! ApCsel 13,33 ; Zsid 1,5 ; 5,5 ; Zsolt 89,28 ”

Ki Jézus? Hogy létezik az, hogy csak általa lehet az Atyához jönni? Olyan kérdések ezek, amelyeket sokan feltesznek, amikor az evangéliumról hallanak. Vannak, akik szerint Krisztus csak egy tanító volt, vagy csak jó vallási vezető. Vannak olyanok is, akik úgy gondolják, hogy Jézus Krisztusból csúfot lehet űzni, mivel úgysem történik semmi.

Erről a hozzáállásról beszél a Zsoltárok könyvének második része. Isten azonban a makacs, kemény, hitetlen és lázadó népnek tudtára adja, hogy a Felkentje, akit az emberek nem fogadnak el, nem más, mint a Fia. Tehát Jézus Krisztus nem más, mint Istennek a Fia. Ezért szép az ő neve, ezért méltó a dicséretre, ezért érdemes megfogadni az ige buzdítását: „Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton.”. Jöjj elé hittel, tisztelettel és dicsérettel! Élj úgy, hogy életedben látható legyen mások számára a Megváltód iránti szereteted.

Mi bizonyítja Jézus Krisztus Istenfiúságát? Hogyan látják Jézus Krisztus személyét ma az emberek? Hogyan illik neked közeledned Jézus Krisztushoz?

János Csaba

DÉLUTÁN | 

A hitetlenség leple

Igehely: Mt 13:54-58 „ És hazájába érve úgy tanította őket a zsinagógájukban, hogy megdöbbenve mondták: Honnan van benne ez a bölcsesség és a csodatevő erő? Vajon nem az ácsmester fia ez? Nem az ő anyját hívják Máriának, testvéreit pedig Jakabnak, Józsefnek, Simonnak és Júdásnak? És a húgai nem itt élnek-e valamennyien? Ugyan honnan van benne mindez? És megbotránkoztak benne, Jézus pedig így szólt hozzájuk: Sehol sem vetik meg a prófétát, csak saját hazájában és a maga házában. Nem is tett ott sok csodát hitetlenségük miatt.”

Az evangéliumokban feljegyzett események időrendi sorrendjéből arra következtethetünk, hogy ez volt Jézus utolsó látogatása Názáretben, abban a városban, ahol felnőtt, és ahol valószínűleg mindenki jól ismerte. Jézus fontosnak tartotta rokonaival, ismerőseivel is megismertetni az örömhírt. Számukra is felkínálta a lehetőséget, sőt, mondhatjuk, hogy meghirdette az Úr parancsát: „Betelt az idő, elközelített az Isten országa, térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban”. Érdemes alaposan megfigyelni, és a megfelelő tanulságokat levonni a Názáretben élők Jézushoz való viszonyulásával kapcsolatban. Jézus tanítását hallva, ezek az emberek először elcsodálkoztak honfitársuk bölcsességén és beszédének erején, de sajnos, felülkerekedett bennük a megbotránkozás és Jézus leértékelése. Számukra Jézus csak az ács fia volt, semmi több.

Micsoda vakság – mondhatnánk jogosan – egy ekkora lehetőséget elszalasztani! De ez az ige hadd vizsgáljon meg bennünket: Jézus személyét és munkáját mennyire tudom értékelni? És még valami. A közöttünk élő, egyszerű származású, de élő hitű testvéreink szolgálatához hogyan viszonyulunk: megvetéssel vagy nyitottsággal?

Nagy Kasza Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: 2Kir 2:1–18; Kulcsige: 2Kir 2:11 „Amikor azután tovább mentek, és beszélgettek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.”

Erre a történetre gyakran úgy szoktunk hivatkozni, mint amikor Illés tüzes szekéren ragadtatik el az Úrhoz. Az ige viszont csak annyit említ, hogy ,,Hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.” De valóban a tüzes szekér is jelen volt. Elizeus szempontjából jelentős, hogy élete következő nagy krízisében lát újra tüzes szekereket (2Kir 6:17). A tűz jellemzően Isten ítéleteként jelenik meg, az Édenből való kiűzetés óta (tüzes pallos).