2017. november 16., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Nagybetűs levélzáradék

Igehely: Gal 6:11-18; Kulcsige: Gal 6:11 „Nézzétek, mekkora betűkkel írok nektek a saját kezemmel!”

Pál apostolnak 13 levelét tartalmazza az Újszövetség. Több esetben írnokot vett igénybe megírásukhoz. Minden esetben a Szentlélek ihlette, vezette a pogányok nagy apostolát az üzenetek megfogalmazásakor is. A Galatákhoz írt levelében küzd az ott élő testvérek visszafordításáért az Isten kegyelméhez, a Szentlélek szerinti élethez. Nagyon fontos, hogy miként kezdődik egy levél, de még fontosabb, hogy hogyan zárul az. Pál szóban, a külalak megválasztásában és saját kézírásával is felhívja az olvasók figyelmét erre. Nagybetűs levélzáradékot alkalmaz. Miért?

Féltőn szereti őket. A meddő élettől óvja őket. A testi értelemben vett, emberi tetszésaratást, az alkalmazott kényszerítést, a kényelmesebb út választását leplezi le ekkor. Ő nem akar a judaizmusra áttérőkkel dicsekedni, hanem az Úr Jézus Krisztus keresztjével. Hisz Pál számára keresztre feszíttetett a világ értékrendje, gondolkodása, célkitűzése és életmódja. Maga az apostol is megfeszíttetett, elveszett a világ számára. Feltárult előtte az újjáteremtettek világa, a békesség és az irgalmasság. Ezért megéri Jézus bélyegeit, az érte vállalt sebeket, hegeket hordozni a testén! Így kívánhatja hatásosan az Úr Jézus Krisztus kegyelmét a galáciai testvérek lelkére.

Hogy állunk mi a levelezéssel? Milyen céllal írjuk leveleinket? Milyen hatást érünk el azokkal?

dr. Vass Gergely

DÉLUTÁN | 

Mindenkinek mindenné lettem

Igehely: 1Kor 9:20-23 „A zsidóknak zsidóvá lettem, hogy megnyerjem a zsidókat. A törvény alatt valóknak, törvény alatt valóvá lettem, hogy a törvény alatt valókat megnyerjem. A törvény nélkül valóknak, törvény nélkülivé lettem – bár nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye kötelez – , hogy a törvény nélkül valókat megnyerjem. Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy az erőtleneket megnyerjem. Mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. Ezt pedig az evangéliumért teszem, hogy nekem is részem legyen benne.”

A megváltott emberben előbb-utóbb kiformálódik egy mély meggyőződés az élet fő kérdéseiről, ami az Istenbe vetett hitének a következménye. Az ige és lelkiismerete révén tisztában lesz Isten törvényeivel, s ahhoz próbálja igazítani életét. Ezt követően felismeri, hogy a Jóisten küldetéssel is megbízta ezen a világon.

Pál ezekben a versekben nyomatékosítja: az ő küldetése az, hogy mások is megismerjék és elfogadják Isten kegyelmét faji, nyelvi, nemzetiségi vagy vallási különbségre való tekintet nélkül. Ezeket a szakadékokat nem könnyű áthidalni, csak akkor sikerül, ha az Úr vezeti az életünket, nem társadalmi vagy egyházi szokások, tradíciók. Akik ezt megértik, keresik a kapcsolatokat bárkivel. Persze, ez a merev, törvényeskedő, farizeusi lelkületű emberekből sokszor nemtetszést vált ki, mint ahogy Krisztust is megvetették azok, akik különbnek gondolták magukat másoknál.

A mi erdélyi társadalmunk mindig is sokszínű volt, de ebben a posztmodern korban még változatosabbá vált, ezért szükségünk van, hogy kérjük Isten vezetését, hogyan tudjuk elérni az embereket, nehogy elszigetelődve, sótlanná váljunk drága Megváltónk ügyében.

Szabó Róbert

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 35:1–15; Kulcsige: 1Móz 35:15 „Jákób Bételnek nevezte el azt a helyet, ahol Isten beszélt vele.”

Jákób az Úrral való találkozásra készült Bételben. Isten újra szólni akart hozzá ott, ahol menekülése idején megjelent neki. Meg akarta mutatni akaratát, közösséget akart vállalni vele és megújítani szövetségét. Jákób átérezte ennek a jelentőségét, és egész háza népétől az idegen istenek összegyűjtését, tisztálkodást és ruhacserét kért. A bálványszobrokat elásta.