2017. március 13., hétfő

DÉLELŐTT | 
Csendben várj, és légy nyugodt

– Zsolt 37:1-40

Dávid gyakorlati tanáccsal látott el bennünket az olyan élethelyzetekre nézve, amelyek gyakran megesnek velünk. Több évezred óta ezek a tanácsok hitelesnek bizonyultak, és mindazoknak, akik ezeket gyakorolták, méltóságot adtak. Sok komoly hívő ember jellempróbáló nehézségek idején keresi meg ezt a zsoltárt, olvassa, idézi. Egyszerű szavakkal, világosan le van írva, mit tegyünk, és mit ne tegyünk akkor, amikor háborúság vesz körül bennünket. Nem kis feladat magunkat megfékezni az indulatok árjában, nyugodt szavakat mondani, bízni az Úrban, sőt még gyönyörködni is Benne. Dávid határozottan állítja, hogy az Úr ural minden helyzetet. Gyermekkora óta tapasztalja, hogy akiket Isten megigazíthatott, azok élvezik Isten oltalmát minden körülmények között. Nemcsak a zsoltáríró, de mi is látjuk, hogy a gonosz emberek megkapják a büntetésüket, az igazakat pedig a szükség idején az Úr megsegíti. A mi feladatunk, hogy ügyeljünk magunkra, legyünk feddhetetlenek, becsületesek, nyugodtak, és akkor Isten oltalmára számíthatunk.
Emlékezz, hányszor volt ez így a te életedben? Próbáld ki ma is ezeket az igéket!

Bálint Pál

DÉLUTÁN | 

Találkozás a Felséges Isten papjával

– 1Móz 14:18-20

Ábrahám azon kevesek közé tartozik, akiket maga Isten nevez a barátjának (Ézs 41:8). A Zsidókhoz írt levél írója a hívők atyjaként említi, a hithősök közé sorolja. Az Úr Jézus is említést tesz róla. „… ha Ábrahám gyermekei volnátok, az Ábrahám cselekedeteit tennétek” , - mondja az Ábrahámtól való származásukkal dicsekvő zsidóknak (Jn 8:39). De mit tett Ábrahám? Ábrahám tettei a hit tettei voltak. Istenbe vetett hite határozta meg Istennel és az emberekkel való kapcsolatát. Lót fogságba esésének a hírére azonnal elindult, hogy kiszabadítsa unokaöccsét. Isten megáldja a jó szándékot, győzelmet ad neki. Aztán elfogadja a kenyeret és a bort, amit Melkisédek, Isten papja hoz. Melkisédek az Úr Jézus előképe, a kenyér és a bor az Úrral való közösséget jelenti. Majd visszautasítja a zsákmányt, amit Szodoma királya felkínál. Végül, Isten iránti háláját anyagiakban is kifejezve, tizedet ad mindenéből. Isten segítsen meg bennünket, hogy ne a nevünk legyen hívő, hanem Ábrahámhoz hasonlóan, cselekedjük is a hit cselekedeteit!

Király Antal

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.