2017. március 11., szombat

DÉLELŐTT | 
A hűség áldása

– Mk 13:12-20

Országunkban a forradalom után, az első népszámláláskor az ország lakosságának több mint a 95 százaléka vallásosnak vallotta magát. Akkor úgy gondolták az emberek, hogy ez hasznukra lesz, és nem kerül nekik semmibe. Tényleg így van, a tartalmatlan vallásosság nem kerül semmibe, de nem is ér semmit. Az igazi tanítványságnak megvan az ára, de megvan a jutalma is. Az Úr Jézus arról beszél a tanítványainak, hogy a távolabbi jövő a róla való bizonyság, a tanúskodás, sőt a vértanúság ideje lesz. Elmondta, hogy a tanítványok üldözve lesznek a hitükért, sőt mártírhalálra is számíthatnak. Ma már vannak olyan demokratikus államok, ahol, ha valaki a munkahelyén az Úr Jézusba vetett hitéről bizonyságot tesz, számíthat arra, hogy menesztik, vagy törvényszék elé állítják. Az ilyen nehéz helyzetekben némelyek meghátrálnak és megtagadják az Úr Jézust, mások a nehézségek ellenére hűségesek maradnak, és ha kell, vérükkel pecsételik meg hitüket. Az ilyenekről mondja a mi Urunk: „aki mindvégig kitart, az üdvözül”. (13. v.)
Te kész vagy-e megfizetni a tanítványság árát?

Bálint Pál

DÉLUTÁN | 

Sámuel és Saul

– 1Sám 15:24-35

Isten választotta ki Sault, hogy Izráel királya legyen. Mivel engedetlen volt, Isten megbánta, hogy királlyá tette, és elvette tőle a királyságot. Ma Isten üdvösségre hív minket. Ebben bárki részesülhet, mert Isten nem személyválogató. Kegyelem ez és nagy kiváltság, de ugyanakkor nagy felelősség is. A kiválasztottság akkor érvényes, ha engedelmeskedünk Istennek. Sajnos megtérésünk után is megtörténik, hogy vétkezünk. Ilyenkor két lehetőségünk van: vagy beismerjük, és kérjük Isten bocsánatát, vagy Saulhoz hasonlóan megpróbáljuk eltakarni bűneinket. Saul hazudott, másokat okolt, képmutató volt, mindent megpróbált, hogy elfedezze vétkét, csak azt az egyet nem, amivel valóban el lehet rendezni a bűnt. A bűntől csak úgy lehet megszabadulni, ha beismerjük és megvalljuk azt. A bűneiben megmaradó ember kiesik a kegyelemből, koronája elvétetik. Aki megvallja bűneit, bocsánatot, kegyelmet nyer, végül pedig örök életet. „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsid 4:16)!

Király Antal

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.