2017. május 9., kedd

DÉLELŐTT | 
Mennyei gabona Izráelnek

– Zsolt 78:18-32 Kulcsige: Zsolt 78:24

Isten népét a pusztán keresztül akarta vezetni, és ott kívánt gondoskodni róluk. Az Úr értette és hallotta a kísértés vezérgondolatát: „Tud-e Isten asztalt teríteni a pusztában? A sziklára ugyan ráütött, folyt a víz és patakok áradtak, de tud-e kenyeret is adni és húsról gondoskodni népének?” (19b-20. v.) Felülről, az angyalok világából hullatott naponként mannát bőségesen. Mikor hús kellett, a Sínai-félszigettől keletre feltámadt a szél, majd déli irányt váltott. Fáradt fürjek, amiket a szél hordozott, ellepték a tábort. Jól lehetett lakni fürjhússal.
A gondoskodásban ítélet is volt: a mohó nép elhullt húsmérgezésben. Azonban nem vonták le a lelki tanulságot: mindamellett is újra vétkeznek, és nem hittek az ő csodadolgaiban (32. v.). Annyi jóság és gondviselés mellett sem ismerték meg Izráel Istenét, és nem adtak neki hálát.
Miért nem tudtak örülni Izráel fiai a mennyből kapott kenyérnek?
Vajon én értékelem Isten naponkénti gondviselését?

Kaszta Áron

DÉLUTÁN | 

A fegyelmezés kihívása

– Péld 29:1-15

Minden gyermekben ott van a rosszra való hajlam, mert atyáinktól örökölt hiábavaló természetünk van. A Biblia, mint Isten bölcs tanítása, abban is útmutató számunkra, hogy a gyermeket milyen módon fegyelmezzük. Társadalmunkban sokat vitatott kérdés a fegyelmezés: kell-e egyáltalán, ha igen, milyen eszközökkel stb. Nyilván vannak, akik e területen túlkapásokba esnek, amikor már nem fegyelmezésről, hanem brutalitásról beszélünk.
A Biblia tanít a fegyelmezés bölcs gyakorlására, és ebből adódóan a bölcs életre.
A bölcs élet, úgy a társadalomban, mint az Isten népe között is, kívánatos. A fegyelmezés legfőbb célja a gyermek kárhozattól való megmentése kell legyen.
Arról is beszél az ige, hogy ha nincs fegyelem, és szabadjára van engedve minden, az milyen káros hatással van a gyermek életére. Amikor nincs kerítés, ami megóvja a gyermeket, és határt szabjon, akkor olyan, mint a szilaj csikó, ami vesztébe vágtat.
Elfogadjuk, hogy a Biblia fegyelmezési módszere ma is megállja a helyét, és csak hasznára lehet a gyermeknek. Aki pedig a fenyítésnek ellene áll, irgalmatlanul összetöretik.

Papp László

 Napi áhítat

Igehely: Ef 1:5–12; Kulcsige: Ef 1:7 „Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából.”

A hét elején az a kérdés jött elénk, hogy mit akar Isten? Megmenteni a kárhozattól, üdvösséget adni az embernek. Akik hit által elfogadják Jézus Krisztus kegyelmét, azokat Isten fiaivá fogadja. Minden ember Isten teremtménye, de nem minden ember Isten gyermeke. Vannak, akik úgy gondolják, mivel Isten előre elhatározta, ki az, aki üdvözül, és ki az, aki elkárhozik, ezért az ember bármit tehet, a sorsa már el van döntve. Isten azonban azt is elhatározta, hogy az embernek döntenie kell, el kell fogadnia Jézus Krisztust, mint Megváltóját, és engednie kell, hogy vezesse, irányítsa életét.