2017. június 27., kedd

DÉLELŐTT | 
… a szelídek

– Mt 5:5

Akkor is maradjunk szelídek, ha nem értjük azokat a körülményeket, amelyekbe Atyánk beleenged. Kérdezzük Őt alázattal, és nem csak válaszhoz jutunk, hanem jutalmat is kapunk.
Van, amikor a gonoszok érvényesülnek, a Krisztust követők pedig elnyomásban részesülnek. Nem könnyen feldolgozható élethelyzet. Nehéz benne szelídnek maradni, de Atyánk megengedi, azért hogy a gonoszokat leleplezze, az Ő szentségét pedig még egyértelműbben közzétegye. Legyünk alkalmas partnerek ebben a nem könnyű, de jövedelmező háborúban. Ha mindvégig szelídek maradunk, nem kevesebb, mint az örök élet lesz a jutalmunk. Lehet, hogy e földi élet sok kínálatából ki kell maradnunk, de Jézus megígérte, hogy bőséges lesz kárpótlásunk.
A nyomorúság sokféle kohójában is maradjunk szelídek, hogy lelki hallásunk és látásunk ne sérüljön. Ne arra nézzünk, amit Atyánk – bölcs végzése szerint – megengedett, hanem arra, amit a győztesek számára elkészített.
Készek vagyunk-e bármire, csakhogy nyilvánvalóvá legyen Isten szentsége?

Bocskor Viktor

DÉLUTÁN | 

Lesznek-e hívő imádkozók a földön?

– Lk 18:1-8

Atyánk nemcsak meghallja, de válaszol is szentjei könyörgésére. Nem arra kapunk felhívást, hogy addig „zaklassuk” Istent, amíg végre cselekvésre kényszeríthetjük. Ő arra szólít, hogy várjunk és számítsunk válaszára. Pálnak háromszor kellett imádkoznia, hogy megértse, Isten másképp akar válaszolni, mint ahogy ő várta (2Kor 12:8-9). Jakabot, bár biztosan imádkoztak érte, a hatóságok karddal végzik ki, Péter ugyanakkor megmenekül (ApCsel 12).
Lehet Istennek egy gyufásskatulyát adni, és kérni, hogy azt töltse be áldásaival, de miért elégednénk meg azzal, hogy annyit tegyen, amennyit mi kérünk tőle. Lehet keretek közé zárni, és ott várni szabadítását, de ő többet tehet annál, amit mi gondolni tudunk. A mi utunk soha nem lesz az ő útja, viszont ő ráállíthat a maga útjára minket. Nem látjuk át a nagy tervet és nem ismerünk minden részletet, de arra, akinek minden lehetséges, rábízhatjuk a szabadítás időzítését és módját is. Vajon talál-e ilyen bizalmat a mi Urunk, amikor visszajön az övéiért, vagy csak olyanokat, akik csalódva siránkoznak, hogy Isten nem úgy cselekszik, ahogy ők szeretnék?

Nagy Kasza Dániel

 Napi áhítat

Igehely: Zsid 12:4–11; Kulcsige: Zsid 12:11 „Az első pillanatban ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.”

Jézus úgy mutatta be a mennyei Atyával megélt kapcsolatát, hogy az mindannyiunk számára elérhető és valóságos lehet. Úgy mutatta be az Örökkévaló szeretetét, mint egy törődő édesapa kedvességét. A zsidó férfiak számára az ötödik parancsolat megtartása magától értetődő, születésüktől beléjük nevelt cselekvés volt, aminek természetes része volt a szeretetből és féltésből fakadó fenyítés. Ezt a fenyítéket a legtöbben örömmel fogadták, mert elhitték, hogy ettől függ, hogy hosszú életet élhetnek-e békességben.