2017. január 25., szerda

DÉLELŐTT | 
Jézus gyógyító ereje

– Mk 5:25-34

Ez a csoda az első három evangéliumban egybeesik Jairus lányának meggyógyításával. Míg Jézus egyik helyről a másikra megy, útközben véghezvisz egy újabb csodát.
Az asszony betegsége az emberi eszközök bűnnel szembeni tehetetlenségére mutat. Az ember jó szándékú ismerete sok esetben fokozza a szenvedést. Anyagi javaink képtelenek javítani lelki bajainkon, sőt legtöbbször még rosszabbá teszik azt. A Jézusról hallottak reményt adnak mindazoknak, akik készek megérinteni Őt. Hányszor másképp jöhetnénk haza egy-egy istentiszteletről, ha erre készek lennénk?
Jézus „ki érintett?” kérdése nem más, mint őszinteségünk tesztje. Amit ereje bennünk végez, nem maradhat sokáig titokban. Ha az asszony anélkül megy el, hogy elmond mindent, félelmek közt kellett volna tovább élnie, mert nem gyógyulásra, hanem a gyógyítóra, Jézusra volt szüksége. A bűnvallás nélküli megtérés bizonytalanságba hagy, ami megfoszt Jézus, biztonságot adó, lelket gyógyító szavaitól.
Kihez fordulsz először, amikor problémákkal küszködsz?
Mikor érintetted meg Jézust úgy, hogy arról Ő is tud?

Kiss Zoltán

DÉLUTÁN | 

„Boldog, aki a kísértésben kitart!”

– Jak 1:14-18

A kísértések, próbák alatt ködösen látunk: nem tudjuk, mi is történik velünk. Igénk tiszta fénybe állítja Istent: Ő a világosság Atyja, akitől csak jó származik! Ő gonoszsággal nem kísért. Amikor próbára tesz, azért teszi, hogy kipróbáltan, edzetten kerüljünk ki belőle, mint az arany. Az ördög mindig a vesztünket akarja. Bármilyen ajánlattal kecsegtessen is, hazugság az: nyomban utasítsuk el! – Az ige helyes önismeretre is tanít: kell, hogy tisztán lássuk saját szívünket! (14. v.). Nem jó a szívünk, még csak nem is semleges, hanem a bukás következtében javíthatatlanul gonosz és romlott. Könnyen hajlik a gonosz kísértéseire! Minden rossznak a melegágya! Innen származnak a bűnök! – De igénk másról is beszél: jó, ha tisztán látjuk azt, hogy Isten egy újat kezdett el bennünk: „az Ő akarata szült minket újjá az igazság igéje által!” Erősödjünk meg ez újban, a belső emberben. És legyünk kitartók a kísértésben! „Vessződet csókolom, mely dorgál, / Meghajlom szent kezed előtt. / A kísértés csak jómra szolgál / Kitartásra ez ad erőt / Ez nemesíti szívemet / S érezteti kegyelmedet.”

Borzási Sándor

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.