2017. január 24., kedd

DÉLELŐTT | 
Jézus gyásztörő szava

– Mk 5:21-24; 35-43

Ámulattal tölt el Jézus fáradhatatlan szolgálatkészsége, ahogy helyről helyre haladva, Atyja akaratát cselekszi. Újabb vihar! A legnehezebb fájdalmak, félelmek vihara, melynek nem a tenger, hanem egy előkelő elöljáró családja a színtere.
Ahhoz, hogy Jézus segíthessen fontos: 1) Meglátni Őt és lábai elé esni kéréseinkkel (22. v.)
2) Reálisan látni, megnevezni a problémát: halálán van! (23. v.) 3) Nem adni fel akkor sem, ha a helyzet súlyosbodik! (35. v.) 4) Elfogadni Jézus félelmet eloszlató és hitet fakasztó szavát: Ne félj, csak higgy! (36. v.) Jézus megdorgálja a hitetlenkedőket, akik egyik percben még siránkozva jajgatnak, a másik percben pedig nevetnek a szaván.
Jézus a hívőket ma is maga mellé veszi, hogy tanúi legyenek gyásztörő szavának és cselekedeteinek. (41-42. v.) Ő hatalmas arra, hogy életre keltse gyermekeinket, de életben maradásukért nekünk is van tennivalónk. (43b. v.)
Mi akadályoz, hogy gyermeked helyzetével őszintén Jézus elé borulj?
Milyen hatással van rád a bajban a körülötted levőknek, és Jézusnak a szava?

Kiss Zoltán

DÉLUTÁN | 

Buzdítás a hit szép harcára

– 1Tim 1:18-20; 6:11-16

A hívő élet nemcsak építés, magvetés, vándorlás vagy versenyfutás, hanem kemény küzdelem is: a hit harca. Harcunk van önmagunkkal (a bennünk lakozó bűnnel), harcunk van a világgal (a minket körülvevő Isten-ellenes légkörrel), harcunk van a kísértővel, aki szellemileg folyton támad minket. A hit harca ez: mert erőnk a Krisztusba vetett hitben van. Csak úgy tudunk győztesen harcolni, ha újra és újra megragadjuk a felsőbbrendű örök életet, Krisztusban. A hit tornyából Krisztusra nézünk, az Ő áldott személyére s mindarra, amit elvégzett értünk, megígért nékünk: és benne bízunk. Az ellenállások közt a hit engedelmességével követjük Őt mindenen át. Ő felemel, ha elbukunk, s újra képesít a küzdésre. Ez a harc folytonos, nincs békeszünet: élet-halálra szól! Nekünk is szükségünk van a bátorító intésre: Te Isten embere vagy! Kerülj minden istentelenséget, kövesd a Lélek gyümölcseit! Vigyázz a jó lelkiismeretre, élj Isten Igéje szerint! Vedd komolyan a szolgálatot, amire Isten elhívott! „Csak lankadatlan harcold meg A hit nemes harcát, Hogy végre majd fönt átvehesd Győzelmi koronád!”

Borzási Sándor

 Napi áhítat

Igehely: Róm 9:30–10:10; Kulcsige: Róm 9:9 „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.”

Azt szokták mondani, hogy a hit mindenkinek magánügy. Ez nem igaz. Jézus ezt mondja: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt” (Mt 10:32–33). A tanítványok Jézus feltámadását nem hitték el, akkor se, ha olyanokkal beszéltek, akik találkoztak a feltámadott Jézussal. Szükséges volt a személyes találkozás Vele. Mivé váltak a találkozás után? „Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4:20)