2017. január 12., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Jézus látja a szívünk állapotát

– Mk 3:1-6; Kulcsige Mk 3:5a

A kapernaumi zsinagógában a farizeusok Jézust lesték: vajon fog-e gyógyítani szombatnapon? Jézus, tudva, mi van bennük, most megkérdezte őket: „Szabad-e szombatnapon jót tenni, vagy rosszat tenni, életet megmenteni, vagy kioltani”? A farizeusok hallgattak. Nem akartak Jézusnak igazat adni, de jól tudták: szombatnapon még a verembe esett állatot is meg szabad menteni (Mt 12:11; Lk 14:15). Szívük keménysége Jézust először haragra indította, de miután végignézett rajtuk (valószínűleg elöl ültek, a számukra fenntartott főhelyeken), mégis sajnálatra indult. Hatalmas szavával meggyógyította a középen álló ember beteg kezét. Csodája azonban nem talált visszhangra a kemény szívekben. Még Róma barátaival, a Heródes-pártiakkal is hajlandóak voltak a farizeusok szövetségre lépni, csakhogy Jézust megsemmisítsék.
Milyen érzés tölt el, ha arra gondolsz, hogy Isten mindent tud az életedről? Vannak-e szívedben megkeményedésre utaló jelek? Mit tehetnél azért, hogy szíved még inkább Jézussal legyen telve?

Szabó László

DÉLUTÁN | 

Az irigység megrontja a közösséget

– Jak 4:1-8

Az önző kívánságok sok harcot és viszálykodást szülnek (1. v.), ám nem Isten szerint érnek célt. Ő betölti kívánságainkat, de nekünk meg kell válogatnunk módszereinket (2. v.). Ha kívánságunk van, a Szentlélek segít kérni, de nem önző módon, és az irigyeknek nem fogja pártját. Az Atya pedig örömét leli abban, ha teljesítheti gyermekeinek kívánságát. Ezért kérj bátran Istentől!
Az irigység „kétfelé sántikálás” (1Kir 18:21), erre kívánkozik bűnös emberi természetünk (5. v.). Isten jelenlétében nincs helye a kétlelkűségnek (8. v.). Ez könnyebb, de ellenállva az ördög kísértésének, engedelmeskedni tudunk Istennek.
Gondolkoztál már azon, hogy fér össze az irigység és a szeretet? Mi lesz gyülekezeteink közösségéből, ha irigykedünk egymásra? Szeretetlenség, beteges versengés, bizonyítási vágy...stb., végül megszakadnak testvéri kapcsolataink. Nekünk azonban lelki közösségre van szükségünk, hogy győzzünk a hitharcban. Mivel fűszerezhetem meg testvéri kapcsolataimat a gyülekezetben, hogy jobban összetartozzunk? Az biztos, hogy nem az irigység keserű füvével.

János Levente

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.