2017. január 10., kedd

DÉLELŐTT | 
A böjt új nézőpontból

– Mk 2:18-22; Kulcsige Mk 2:19

A babiloni fogság után Izráelben elterjedt tradíció lett a böjtölés. Habár az ószövetségi törvény egy évben csupán egy böjtnapot írt elő (3Móz 16:29), a Jézus idejében élő farizeusok legalább két napot böjtöltek egy héten (Lk 18:12). Igénkből kiderül, hogy János tanítványai is rendszeresen böjtöltek. Ebből fakadt közös kérdésük Jézus felé: „a te tanítványaid miért nem böjtölnek?”
Jézus nem írt elő tanítványainak böjtprogramot, de hangsúlyozta a böjtölés fontosságát és szükségességét (Mt 17:21). Prófétált arról az időről, amikor az ő követői is böjtölni fognak (20.v.). Tanításával „szerette volna helyreállítani az igazi böjtöt” (Luther Márton), új formába helyezni és új tartalommal megtölteni.
Az újszövetségi böjt nem maradhatott többé puszta szokás, lázadó éhségsztrájk, értelmetlen önsanyargatás és kegyeskedő érdemszerzés Isten előtt. A böjt gyakorlata által Jézus követői keresik Isten vezetését (ApCsel 13:2-3), és felkészülnek a lelki harcokra (ApCsel 14:23). Bátorítson Pál apostol példája bennünket arra, hogy gyakran böjtöljünk (2Kor 11:27).
Volt-e, hogy hanyagoltad a böjtöt, vagy nem Istennek tetsző módon cselekedted? Miért nehéz rendszeresen böjtölni? Gondolkoztál-e már azon, hogy mit veszítesz, ha kimarad életedből ez a lelki gyakorlat?

Szabó László

DÉLUTÁN | 

Féltékenységből eladták testvérüket

– ApCsel 7:9-16

„Ember tervez, Isten végez”. József testvérei, az ősatyák (9. v.) féltékenységből meg akartak szabadulni öccsüktől. Ez volt az emberi tervezgetés: megölni, eladni. Viszont, ha Isten tervet készít, Ő maradéktalanul el is végzi. A rosszindulatú, akaratú és cselekvő ember is Isten tervét mozdítja előbbre, és sokszor nem is sejti. Így történt József testvérei esetében is.
Ha valakit az irigység, a féltékenység mocsarába süllyesztett, az már nem tud a másikra jó szemmel nézni. Ha a hívőt a féltékenység rosszindulatúvá tette az ő testvére iránt, akkor képes sértegetni, rágalmazni, áskálódni, megalázni a másikat.
Isten megszabadíthatja azt, aki a féltékenység áldozatául esett. József megszabadult nyomorúságából (10. v.) és a fáraó kormányzóvá emelte. Isten az éhínség idején József által megmentette Jákóbot és egész családját (14. v.).
Mi történt József féltékeny testvéreivel? Az éhhaláltól megmenekültek családjaikkal együtt, de nagyon megszégyenültek. József könyörületességére volt bízva az életük. Isten felmagasztalja azt, akit akar, és az irigyek megszégyenülnek.

János Levente

 Napi áhítat

Igehely: Róm 11:1–6; Igehely: Róm 11:2b „Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor az Isten előtt vádat emel Izráel ellen?”

„Elvetette Isten az Ő népét?” – kérdezi Pál a művelt rómaiakat, de közben minket is ilyen kérdések feszítenek háborúk, gazdasági válságok, természeti katasztrófák és személyes próbák között, vagy ezeket látva. Úgy látom, két oldalról kell ezt a kérdést megközelíteni: nemzetek (társadalmi) és az egyén (személyes) oldaláról.