2017. február 7., kedd

DÉLELŐTT | 
A Messiás-titok magyarázata

– Mk 8:27-30

Jézus földi szolgálata során különböző helyeken vitte végbe csodáit. Volt, ahol csodálták, amíg másutt elutasították. Fülöp Cézáreája akkor a császár kultusz legnagyobb fellegvára volt. Vajon miért itt tette fel Jézus nekik e két kérdést? Őt elsősorban az érdekelte, hogy tanítványai jól ismerik-e a róla alkotott közvéleményt. Az evangélium terjesztése megkívánja, hogy ismerjük az emberek Jézusról alkotott meggyőződését. Jézust végső soron a mi véleményünk érdekli. Kinek tartjuk mi Őt? Mit mondunk mi róla? Ez azért fontos, mert amit hiszünk Jézusról, azt fogjuk képviselni mások előtt. Ha én Messiásként, szabadítómnak, megváltómnak vallom, így fogok beszélni róla, így fogom bemutatni másoknak. Tanítványként minden esetben több kell legyen Jézus számomra, mint azoknál, akik csak egy régi, tisztelettel övezett prófétát látnak benne. Éljük úgy az emberek elé Jézust ma is, hogy elmondhassák: Te vagy a Krisztus!
Jézus első kérdésére, milyen választ adhatnánk ma?
Életed bizonyságtétele milyen magyarázatot ad Jézusról?

Kiss Zoltán

DÉLUTÁN | 

Ítéletet hirdető kijelentés

– Jer 37:16-21

Jeremiás és az Isten szolgái nincsenek könnyű helyzetben, amikor el kell mondják az igazságot, hiszen az igazság nem mindenkinek tetszik. De Jeremiástól megtanulhatjuk, hogy nem hallgatta el az igazságot, hanem kimondta azt bátor szívvel. Isten teljes akaratát kész volt közölni Cidkijjá királlyal. A király kérdése úgy hangzott: „van-e mondanivalója az Úrnak?" Ez azt érzékelteti, hogy nem állt szándékában elfogadni Isten üzenetét, amit a próféta korábban közölt vele. Ő egy új kijelentésre várt az Istentől, remélve, hogy az utóbbi kellemesebb lesz. Olyan volt ez, mint az a kisfiú, aki összeveszett a testvérével, majd amikor az édesanyja olvasott neki a Bibliából egy szeretetre ösztönző igeverset, arra kérte, hogy olvasson egy másikat. Cidkijjá király Jeremiás kérését meghallgatva, nem küldte vissza a földalatti üregbe, hanem megengedte, hogy a börtön udvarán legyen felügyelet alatt. Itt pedig sokkal kedvezőbb körülmények között élhetett, és hirdethette Isten szavát.
Feltevődnek kérdések bennünk, hogy hogyan lehet ellenállni a kísértésnek, hogy ne azt mondjuk, amit az emberek szeretnének hallani, hanem Isten üzenetét? Továbbá mi a titka annak, hogy Isten gyermeke a megpróbáltatások idején is, állhatatos és erős legyen hitében és Istennel való közösségében? Az Úr segítsen minket hallgatni szavára, hogy az engedetlenség miatt, nehogy ítélet legyen a részünk!

Tóth Róbert

 Napi áhítat

Igehely: 1Kir 12:6–16; Kulcsige: 1Kir 12:8 „De ő nem fogadta meg a tanácsot, amelyet a vének adtak neki, hanem tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel, és az ő idejében álltak szolgálatba.”

Isten választott népe sohasem alkotott egységes királyságot. Dávid és Salamon birodalma Júda, Jeruzsálem és Észak-Izráel királyságaiból állt, akik egy rövid időre közös királyt választottak. Dávid családjának dinasztikus öröklését csak Jeruzsálem és Júda ismerte el. Az északi törzsek a Dáviddal kötött szerződés (2Sám 5:3) alapján fenntartották maguknak a királyválasztás jogát. Dávid személye összekovácsolta a népet, Salamont inkább csak elfogadták, de Roboámnak már bizonyítania kellett, hogy népének jólétét és nem saját büszke vágyait fogja szolgálni.