Igehely: Lk 5:33–39 Kulcsige: Lk 5:38 „Hanem újbort új tömlőbe kell tölteni.”
Az Úr Jézus szolgálata és tanítása sok fejtörést okozott az akkori vallási vezetőknek. Nem tudták őt az általuk ismert és elfogadott vallási keretbe beilleszteni. A Lévi házánál tett látogatás nagy zúgolódást váltott ki, mert nem tudták elképzelni, hogy egy „komoly” rabbi épp egy vámszedő házában vendégeskedjen, eléggé színes társaság körében. Keresztelő János tanítványai kedvezőbb megítélésben részesültek, mert az ő esetükben legalább volt valami közös pont: a farizeusok tanítványaihoz hasonlóan azok is gyakran böjtöltek. Erre a helyzetre válaszolt a Megváltó az igénkben található példázatokkal.
Először a ruha foltozásának módjáról szólt. Ő nem azért jött, hogy az ószövetségi rendszer kopott és szakadozó ruháját foltozza vagy színesebbé tegye tanításával és csodáival. Az evangélium nem egy folt a régire, hanem egy teljesen új ruha. Kár lenne az új ruhát feláldozni arra, hogy az ember megfoltozza a régit. A vallásosság lehet egy színes folt, ami eltakarja a bűnös természet megnyilvánulásait, leplezi a felszín alatt levő gonosz vágyakat. Könnyű, de rossz megoldás. Ézsaiás próféta előrevetíti Isten népének azt az örömét, amit az üdvösség ruhájának felöltése eredményez (Ézs 61:10). A régi élet foltozása helyett Jézus Krisztus ma is ezt kínálja. Erről szól az általa hirdetett evangélium.
Nehezen értették meg az akkor élő emberek, még a tanítványok is, hogy a Jézus Krisztus evangéliuma egy új szövetségben bontakozik ki: új bor, új tömlőben. A Jézus által hozott újat nem is akarták elfogadni a legtöbben, mert a bor példájánál maradva az volt a vélemény, hogy: „az óbor a jó.”
Ma is fel-fellángol a régi és új közötti feszültség. Az a jó, ami új, vagy az, ami kipróbált, aminek „hagyománya van”? A mai közösségi életre vonatkoztatva az igét, a „mindig így csináltuk” és a „találjunk ki valami újat” hozzáállás egyaránt helytelen. Aki Krisztusban új teremtés lett, annak állandó megújulásban telik az élete, aminek során nem egyre modernebb lesz, hanem egyre inkább kiábrázolódik benne Krisztus (Kol 3:10). Egyénenként vagy akár gyülekezetként hol tartunk ebben a folyamatban?
Fazakas György
Magasztaljuk Istent a Lélek szerinti új életrendért! – Róm 7:6
Ha imameghallgatásra vágysz – Zsolt 17 (Zsolt 17:6)
Krisztus jó illata
Igehely: 2Kor 2:14–3:3 Kulcsige: 2Kor 2:15–16 „Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére az üdvözülők és az elkárhozók között: ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre. De ki alkalmas erre?”
Pál apostol részletesen leírta ebben a levélben, hogy az ő szolgálata mennyi próbával, üldöztetéssel és vesződséggel járt (2Kor 11:22–31). A korinthusiaktól is kapott támadásokat: könnyelműnek tartották útitervének megváltoztatása miatt (2Kor 1:17), máskor pedig megjelenését és beszédét minősítették rosszindulatúan (2Kor 10:10). Bujtogató természetű emberek feltették a kérdést, hogy van-e ajánlólevele valakitől, ha ilyen horderejű szolgálatot akar végezni (2Kor 3:1)? Ezekre a felvetésekre válaszolt az apostol azokkal a korabeliek számára szemléletes példákkal, amiket igénkben olvastunk.
(1) Krisztus diadalmenete. Mindenkinek ismerős volt abban az időben a római diadalmenetek fogalma. A győztes hadvezér ünnepi keretek között vezette be a fővárosba seregét, de a foglyok és megszerzett kincsek sokaságát is. A lelki szolgálat nehéznek tűnik, a lelki harc fárasztó, sokszor úgy tűnik, hogy a tévtanítóknak nagyobb a sikere, mint az igazság hirdetőinek. Az Úr munkája azonban győzelmes! Ez adott bátorítást az apostolnak is, és ez késztessen kitartó, hűséges szolgálatra minket is!
(2) Krisztus jó illata. A korabeli felvonulások alkalmával jó illatot gerjesztettek Róma utcáin. Természetes, hogy ez az illat nem ugyanazt az érzést váltotta ki a győztesek és a vesztesek esetében. Az Isten ismeretének illata az evangélium hirdetése által terjed. Az üdvözülők számára ez az élet illata. Dicsőítik Krisztust, és hálásak a tőle kapott új életért. Tudják, hogy azért lehetnek győztesek, mert a Seregek Ura áll az élen, és teljes engedelmességgel viszonyulnak hozzá. Krisztus ellenségei számára ugyanaz az illat a halál illata, mert aki nem hisz, és nem engedelmeskedik a Megváltónak, ítélet alá esik. Adja a kegyelem Istene, hogy a saját „parfümkeverékünk” helyett a Krisztus jó illatát terjesszük, és ez legyen minél többek számára az élet illata!
(3) A szívbe írt ajánlólevél. Az apostol nem arra vágyott, hogy mások ajánlgassák vagy dicsérgessék. Szolgálatának hitelessége az evangéliumhoz való hozzáállása: nem nyerészkedik vele, hanem úgy hirdeti, hogy a Szentlélek munkája által üdvösséget nyerjenek a hallgatók. Élj győzelmes és hiteles életet Krisztusban!
Fazakas György
