2017. február 3., péntek

DÉLELŐTT | 
Milyen jó mindaz, amit tesz!

– Mk 7:31-37

Gyakran azon kapom magam, hogy többet zaklatom Jézust problémáimmal, mint hálámmal vagy dicsőítésemmel. Pedig ennek a kettőnek minden esetben együtt kell járnia. Ezt igazolja jelen történetünk is. Jézus ez esetben is szó szerint a problémára tapint. Kezeinek érintése minden esetben áldás szellemi süketségünkre. Megalázónak tűnő bánásmódja feloldozza a nehezen beszélő nyelv minden kötelét. Jézus az ötezer megvendégelésénél, Lázár feltámasztásánál és ez esetben, mielőtt bármit is tett volna, szemeit az égre emelte és imádkozott. Olykor azzal érvelünk, hogy mi is imádkoztunk, mégsem történt semmi. Jézus fohásza késztessen ma reggel imaéletünk megvizsgálására. Az igaz ember buzgó imájának nagy az ereje és az hatalmas dolgokra képes (Jak 5:16b). Jézus imájára azonnal felelt Isten, amiről Tízváros lakói nem tudtak hallgatni. „Érints hát kezeddel ó Uram, kérlek, most tégy csodát...” (HH 412.)
Mikor volt szükség utoljára, hogy Jézus megnyissa füled és feloldja nyelved?
Ha Jézus jót tett veled, miért hallgatsz róla?

Kiss Zoltán

DÉLUTÁN | 

Isten a titkok megjelentője

– Dán 2:1-19

Az Úrnak van kulcsa minden ember szívéhez. Meg tudja rettenteni a leggőgösebb ember szívét is vélt biztonságában, kedvtelései között. Elég egy rendkívüli álmot bocsátania a kegyetlen királyra: nagy nyugtalanságba kerül. A beidézett álomfejtők zavartan állnak a parancs előtt, hogy előbb ők beszéljék el az álmot, amit a király nem tud visszaidézni, aztán fejtsék meg a jelentését. Összeroskadva kijelentik, hogy ilyesmire csak Isten képes. Isten keze így készít utat szolgájának, Dánielnek, hogy a király előtt bizonyságot tegyen: Isten e titkok megjelentője, Ő a világtörténelem Ura, Ő intézi a jövőt, s e világon minden kormányváltás az Ő országának eljövetelét szolgálja. Nincs békességük az istenteleneknek, de az igazakkal van az Úr titka!
Figyeld meg, hogyan reagál Dánielhez, amikor rettenetes hír érkezik hozzá: szíve nem fél, az Úrban bizakodó. Így meg a királyhoz, akitól időt kér, és kap. Aztán imatársakat keres, és talál. Az egek Istenétől kér irgalmasságot e titok végett, és meghallgatásban részesül. – Lelkem, kelj fel, kiálts te is a te Istenedhez! Bízzál benne!

Borzási Sándor

 Napi áhítat

Igehely: 1Kir 12:6–16; Kulcsige: 1Kir 12:8 „De ő nem fogadta meg a tanácsot, amelyet a vének adtak neki, hanem tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel, és az ő idejében álltak szolgálatba.”

Isten választott népe sohasem alkotott egységes királyságot. Dávid és Salamon birodalma Júda, Jeruzsálem és Észak-Izráel királyságaiból állt, akik egy rövid időre közös királyt választottak. Dávid családjának dinasztikus öröklését csak Jeruzsálem és Júda ismerte el. Az északi törzsek a Dáviddal kötött szerződés (2Sám 5:3) alapján fenntartották maguknak a királyválasztás jogát. Dávid személye összekovácsolta a népet, Salamont inkább csak elfogadták, de Roboámnak már bizonyítania kellett, hogy népének jólétét és nem saját büszke vágyait fogja szolgálni.