2017. február 25., szombat

DÉLELŐTT | 
Isten kezdeti terve

– Mk 10:1-12

Jézus Krisztus „szokása szerint ismét tanította őket”. Fel sem fogjuk, milyen nagy jelentősége van annak, hogy Jézus személyesen tanít minket. Az ő tanítása nem a mások által szerzett tapasztalatokra épül, hanem ő maga a bölcsesség és a tudás. Ő az, aki „alkotta a földet, az ő bölcsessége szilárdította meg a világot, az ő értelme feszítette ki az eget” (Jer 51:15). Jézus, látva az emberi tévelygéseket, nem tehette, hogy ne tanítsa a vesztébe rohanó embert. Az ő tanítását mégis sokszor kinevették vagy kiforgatták. Hasonló a helyzet napjainkban is, amikor a büszke és öntelt ember nem akarja beismerni, hogy tudatlan és önmagában elveszett. Sokszor makacsul ragaszkodunk saját elgondolásainkhoz, és nem akarjuk megérteni Jézus üzenetét. Legyen szó válásról, paráznaságról, vagy bármilyen más bűnről, az ember inkább kibúvókat keres, mint világos tanítást. Törekedjünk megismerni az Isten által lefektetett törvényeket, amely által életünk lehet!
Melyek azok a tanítások a Bibliában, amelyeket számodra nehéz elfogadni és betartani?
Gondold át, mitől akar Isten megóvni ezeken a rendelkezéseken keresztül?

Nagy Ferencz

DÉLUTÁN | 

Biztos beteljesedés

– Mt 5:17-18

A héber ábécé legkisebb betűje a ióta, apró ékezetei a pont és a vessző. Isten ígéretei mind beteljesülnek, a legkisebbektől a legnagyobbakig. Isten törvénye, a Biblia kijelentése beteljesedik. Az ég és a föld elmúlnak, lesz világvég, kárhozat és üdvösség, háborúk és gyűlölet – nagy dolgok, de mind beteljesednek. Péter apostollal együtt hadd kérdezzük: „milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek, akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak” (2Pt3:11-12).
Hogy kell élni? Úgy, hogy betöltöm az Isten igéjét, élem azt mindennap, gyakorlom, cselekszem. Nemcsak mondom, hanem cselekszem is. Lehet ezt, igen, Jézus által, az ő segítségével. Induljak el ma is vele, éljek és szolgáljak neki! Ha mindenki más másképp teszi is, én akkor is ragaszkodjam ezekhez! Ne csak az ismeretig jussak el, azt sokan tudják, hanem a gyakorlatig. Ne csak azt tudjam, hogy szeretni és megbocsátani kell, hanem gyakoroljam ezeket, éljek ezekben. Így lesz boldog életem, és megmaradok örökké, mert az ilyeneket ő beviszi országába, a mennybe. Ott találkozzunk!

Szűcs Sándor

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?