2017. február 13., hétfő

DÉLELŐTT | 
Egymáshoz illő segítőtársak

– 1Móz 2:18–25

Fogadd el hittel, hogy Isten a társadat hozzád illő segítőtársnak rendelte! Sokszor a házastársak nemhogy segítsék, hanem inkább megnehezítik egymás életét. Egy ilyen házasság oda vezet, hogy a felek önállósult életet kezdenek élni.
Fogadd el a társad másságát! A hozzáillő segítőtárs nem azt jelenti, hogy a párom ugyanolyan lesz, mint én. Ne keresd benne önmagadat, és ne próbáld ráerőltetni saját ízlésedet, véleményedet vagy szokásaidat. Értékeld a másságát, mint lehetőséget arra nézve, hogy együtt fejlődjetek.
Egészítsétek ki egymás erősségeit és gyengeségeit! A hozzáillő segítőtárs azt jelenti, hogy lesznek dolgok, amiben a másik erősebb, mint te. Légy alázatos, és ismerd be gyengeségeidet. Lesznek dolgok, amiben neki lesznek hiányosságai. Légy kész segíteni, és kipótolni a gyengeségeit! Sokan ahelyett, hogy egymást segítenék, inkább a különbözőségekre összpontosítanak, és erősségeikkel dicsekednek. Isten olyan hozzád illő segítőt rendelt, akivel kiegészítitek egymást. Így lesztek együtt teljesek és egymáshoz illőek!
Sorold fel, házastársad erősségeit, amivel kiegészítheti a te gyengeségeidet!

Nagy Ferencz

DÉLUTÁN | 

Engedelmességből fakadó felmagasztalás

– 1Móz 12:1-3

Az engedelmességnek van ára és áldása. Abrámnak ott kellett hagynia rokonait, házát és mindenét azért, hogy hallgathasson Istenre. Nem a saját akarata, terve fontos már, hanem az Istené.
Ezt hogy lehet elérni? Csak úgy, ha Istent szeretem teljes szívből. Csak a szeretet tudja elérni azt, amit a szigorúság, az észérvek, a szokások nem tudtak elérni.
A másik segítség az Isten igéje. Abban vannak Isten ígéretei, és nekem ezekre rá kell állnom hittel. Ez a másik fontos dolog, ami nélkül nem lehetek engedelmes. Abrám hitt Istennek, elfogadta az ő tervét életére nézve, és így megváltozott az értékrendje, vélekedése és engedelmesen elindult. Azért számíthatott Isten áldására és védelmére, mert engedelmeskedett. Sokaknak kell az áldás, de nem az engedelmesség árán akarják azt megszerezni. Pedig másképp nem lehet!
Az engedelmességnek nagy ára van, de ez az igazi „nagyságra” vezető út: én hallgatok és Ő szól, én megyek és Ő vezet, én megalázkodok és Ő felmagasztal. Tegyem ezt ma is, és így számíthatok Isten segítségére és áldására!

Szűcs Sándor

 Napi áhítat

Igehely: Róm 9:30–10:10; Kulcsige: Róm 9:9 „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.”

Azt szokták mondani, hogy a hit mindenkinek magánügy. Ez nem igaz. Jézus ezt mondja: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt” (Mt 10:32–33). A tanítványok Jézus feltámadását nem hitték el, akkor se, ha olyanokkal beszéltek, akik találkoztak a feltámadott Jézussal. Szükséges volt a személyes találkozás Vele. Mivé váltak a találkozás után? „Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4:20)