– Énekek 6:1-12 (5:17-6:9)
Ha a szerelem szóra gondolunk, vajon a házasság meghitt kapcsolatát juttatja eszünkbe? A Sátán sokakat megkísért, hogy a hamis szerelemmel házasságokat tegyen tönkre. Figyeljük meg, mit tanít a Biblia az igazi, szerelmes házastársi kapcsolatról:
a) „Én szerelmesemé vagyok.” A lélekben való összefonódás már a házasság előtt elkezdődik. Akik még nem élnek házasságban, azoknak tudatosan készülniük kell arra, hogy tanuljanak meg másokért élni. Sok fájdalmat hozhatnak a házasságba azok, akik ifjúkorukban önző módon élnek. Tartsuk tisztán szívünket, testünket és gondolatainkat a házastársunk számára, hisz mindez valójában az ő tulajdona.
b) „Szerelmesem az enyém.” Némelyek erőszakkal próbálják magukhoz láncolni társukat. Mások közömbösek iránta. Úgy gondolják: Elég volt egyszer megkérnem a kezét, és örökre velem marad! Megtartani valakit csak a szeretet kötelékével lehet. A társam igazán akkor lesz enyém, ha folyamatosan meghódítom a szívét. A mi felelősségünk úgy szeretni őt, hogy ne érezze szükségét annak, hogy másé legyen! Gondoskodnunk kell róla, mint saját magunkról, hogy betöltsük testi, lelki és érzelmi szükségleteit! Vajon miért szeretik a nők a szappanoperákat nézni? Lehet, vannak olyan kielégítetlen vágyaik, amikről még házastársuknak se mernek beszélni. A szappanoperák és egyéb tevékenységek helyett tölts több időt a kedveseddel!
c) „Galambom csak egy van.” Nagyon fontos, hogy társunk érezze és tudja, hogy ő az egyetlen számunkra. Soha ne váljon az életedben fontosabbá a munka, a gyermekek vagy a kikapcsolódás, mint a házastársad. Lehet, nem mutatja, de érezni fogja, hogy nem ő az egyetlen számodra. Megcsalni valakit nemcsak másik személlyel lehet, hanem akkor is, ha kirekeszted figyelmed központjából. Fedezd fel újra társad szépségét és pozitív tulajdonságait, és mondd el neki. Nagyon értékelni fogja!
Mit tehetsz azért, hogy ne önmagadnak élj, és jobban odaszenteld magad jelenlegi vagy jövendőbeli házastársad számára?
Milyen gyakorlati lépéseket tehetsz arra nézve, hogy társad szívét újra meghódítsd?
Nagy Ferencz
József felmagasztalása
– 1Móz 41:37-57
„Nem veszi le szemét az igazról, sőt királyi trónra ülteti, örökre fölmagasztalja” (Jób 36:7).
Isten terve ez. József is azt élte át: amiről Isten ígéretet tett, azt teljesen elfogadta és aszerint élt. Isten terve az, hogy méltóságteljesen éljünk. Ezt kell elfogadni gyermeki hittel tőle, és így kell élni a mindennapokban, bármilyen körülmények jönnének is.
A komoly hívő élet következménye a felmagasztalás. József életét már gyerekkorunkból ismerjük, és tudjuk, hogy segítőkész volt, erkölcsileg tisztaságra törekedett, figyelt Istenre. Ez nekünk is szól most, amikor nagyon sötét az erkölcsi élet, az emberek büszkék és zárkózottak, kell olyan ember, aki önzetlenül segít, és így szolgál Istennek.
Jó bizonyság mások előtt. Még a felmagasztaláskor is, amikor más emberek elhiszik magukat, József bizonyságot tesz arról, hogy Isten Lelke van benne, azért értelmes és bölcs. Lényeges, hogy ha előrehaladunk, kiemelkedünk az iskolában jó tanulmányi eredmény miatt, vagy munkahelyen előléptetés miatt, az legyen látható, hogy ezt Isten végezte, nem a mi érdemünk. Ez látszik?
Értelmes házaséletet élt a felmagasztaltatott. Feleséget kapott, gyermekei lettek és ebben a folyamatban sokat tanult, vigasztalódott, enyhültek fájdalmai, a veszteség, ami érte, nem volt annyira lesújtó már. De törekedett a gyermeknevelésre is, azért hogy gyermekei kedvesek, tisztelettudóak legyenek, és főleg hívők.
Dolgozott. A felmagasztalás nem arról szól, hogy attól kezdve megengedett a lazítás, a pihenés vagy a semmittevés. Hét évig gyűjtötte a gabonát, szántott, vetett, szervezte a gabona hordását és raktározását. Irodai munkát is végzett, mivel tervezett, szervezett, de terepmunkát is, mert megnézte a földeket. Ez nagy lecke számunkra is: a munkát áldja meg Isten, dolgozva juthatok előre. És ez a lelki munkára is érvényes, hirdetni kell az igét, imádkozni kell megtérésekért, ébredésért és a lelkigondozásban is kitartónak kell lenni.
Mások javára élt. Nem csak mutogatta magát mások előtt, ő másoknak élt. Nem magának raktározta el az élelmet, hanem másoknak, mindenkinek, bárkinek. Ilyen a Krisztusi élet is: adni, mindig csak adni.
Így teljesedik be József, mint vezető, mint édesapa, mint férj.
Szűcs Sándor
