Igehely: Lk 3:21–38 Kulcsige: Lk 3:22 „Leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.”
Jézus Krisztus az Emberfia, aki az Isten Fia. Ő az egyetlen ezen a földön, akiről az Atya elmondhatta: benne gyönyörködöm. Mert mindenki más – én is, és te is – mindnyájan megszomorítottuk Istent, haragra ingereltük, bosszantottuk, megbántottuk és bánatot okoztunk neki. De Jézus Krisztus minden körülmény között, teljes életében engedelmes volt az Atyának, soha nem vétkezett, semmi rosszat nem tett. Betöltötte a törvényt, hűséggel szolgált, mindenben példát adott, és életét áldozta értünk. Amikor a megtérő emberek lementek a Jordán folyóba, megvallották bűneiket, és megkeresztelkedtek (bemerítkeztek) János által a bűnök bocsánatára, Jézus is bement a vízbe, beállt azok közé, akik a bemerítésre vártak. De neki nem volt, mit megvallani, és nem kellett megtérnie. Mégis beállt a bűnösök közé. Mert így illett minden igazságot betölteni (Mt 3:13–17).
Isten iránti engedelmességünk milyen cselekedetekben nyilvánulhat meg? Ha Jézus fontosnak tartotta a bemerítést, te tudsz-e engedelmeskedni a bemerítkezésre felszólító parancsának?
Borzási Gyula
Érdemtelen vigasztalás
Igehely: 1Móz 50:15–23 Kulcsige: 1Móz 50:21b „Így vigasztalta őket, és szívhez szólóan beszélt velük.”
Jákób halála után József bátyjai szorult helyzetbe kerültek, mert azt gondolták, most József bosszút áll rajtuk mindazért a rosszért, amit terveztek ellene. Pedig József már 17 évvel azelőtt, amikor megismertette magát velük, elmondta nekik, hogy nem haragszik rájuk. De még most is, annyi év után, abban a félelemben éltek, hogy József bosszút áll. Miért féltek? Mert nem hitték el, hogy József megbocsátott nekik. Kétszer is mondja: Ne féljetek! Félelmük és aggódásuk szomorúságot okozott Józsefnek (17.v.).
Nem érdemelték meg a bocsánatot sem, a gondviselést sem, amelyben József őket részesítette. A bátorítást és vigasztalást sem. Mert ez Isten kegyelmi műve volt. És a kegyelmet nem lehet megérdemelni.
Szerető Istenünk minket is megvigasztal újból és újból, kegyelméről és gondviseléséről biztosít, bár nem érdemeljük meg. Bátran mondhatjuk együtt: „Hálát adok neked, URam, mert bár haragudtál reám, elmúlt a haragod, és megvigasztaltál. Íme, Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek” (Ézs 12:1–2).
Borzási Gyula
