2017. február 11., szombat

DÉLELŐTT | 
A mennyei élmény véget ért

– Mk 9:9-13

A tanítványok rémülten, ugyanakkor csodálattal élvezték a mennyei élményt. Péter „Jól érezzük itt magunkat…” mondása ijedségből fakadt, mivel nem tudta, mit mondjon. A hegy lábánál ördögöktől megkötözött emberek várták a tanítványok segítségét. Az Úrral töltött idő lényeges a hívő számára, de ez nem mehet a szolgálat rovására.
Jézus halálból való feltámadásának kérdése ma is zavart okoz körülöttünk. Az Illéssel kapcsolatos próféciák beteljesedését is Jézus érttette meg velük (Mt 11:14). Jézus a róla szóló próféciákra tereli a figyelmüket, amiről az írástudók egészen mást tanítottak. Az Írások téves magyarázata akadály az igazság helyes értelmezésében és gyakorlásában. Tanítványként óvakodjunk minden olyan hangsúlyeltolódást eredményező élménytől, igemagyarázattól, amelyek Jézusról, a bűnbocsánat és az üdvösség fontosságáról akarják elterelni az emberek figyelmét.
Miért fontosabb sokaknak Jézus és az Ő tanítása, a mennyei élményeknél?
Mit mondunk azoknak, akik nem a megfeszített és feltámadt Jézust helyezik bizonyságtételük középpontjába?

Kiss Zoltán

DÉLUTÁN | 

Életmentő válasz

– Ézs 38:1-6

Ézsaiásnak szomorú hírt kellett közölnie Ezékiás királlyal: „Rendelkezz házadról, mert meghalsz…” Ezékiás királynak súlyos volt a betegsége, és emberileg nem volt számára remény. Ha valaki volt már súlyos beteg, azt tudja, hogy ez milyen nagy krízishelyzet. Ilyenkor az embernek a hite, türelme és reménye meg van próbálva. Sok gondolat emészti, hogy mi lesz ezután? Mi lesz a családdal?
Azonban Ezékiás király reménykedett, és a legjobbat tette: imádkozott az Úrhoz és kiöntötte a szívét az Úr előtt. Milyen jó, hogy nemcsak a fal felé, hanem Isten felé fordult.
Ebben az esetben Isten meghallgatta a király könyörgését, és még 15 évet kapott ajándékba. Nemcsak abban az időben, hanem ma is adhat Isten gyógyulást. Viszont el kell tudjuk fogadni azt is, ha Isten másképpen dönt. Még ha nehéz is kimondani, de az Isten gyermeke kell kérje, hogy legyen meg az Atya akarata. Hiszen Ő nagyon jól tudja, hogy valakit milyen helyzetek elől ragad magához. Vajon minden esetben jó az, ha valaki még kap újabb életéveket Istentől? Ezékiás nem élt bölcsen az ajándékba kapott évekkel, hanem vétkezett és ennek súlyos következménye lett (Ézs 39:6-7). Az Úr segítsen minket elfogadni az Isten végzését és akaratát! Imádkozzunk engedelmes és bölcs szívért, hogy mi is, és utódaink is élhessünk Isten dicsőségére! Add Uram, hogy így legyen!

Tóth Róbert

 Napi áhítat

Igehely: Róm 9:30–10:10; Kulcsige: Róm 9:9 „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.”

Azt szokták mondani, hogy a hit mindenkinek magánügy. Ez nem igaz. Jézus ezt mondja: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt” (Mt 10:32–33). A tanítványok Jézus feltámadását nem hitték el, akkor se, ha olyanokkal beszéltek, akik találkoztak a feltámadott Jézussal. Szükséges volt a személyes találkozás Vele. Mivé váltak a találkozás után? „Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4:20)