Igehely: 1Kor 15:9-20; Kulcsige: 1Kor 15:19 „Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.”
A 9. versben egy elég nyomorult emberként mutatkozik be Pál: a. „mert én legkisebb vagyok az apostolok között”, b. „arra sem vagyok méltó”, c. „üldöztem Isten egyházát”... Pálban elevenen élt megtérése előtti viselkedése, nyomorult élete. Ezek a negatív emlékek őt alázatra késztették, és szíve telve volt hálával Isten jóságáért.
A következő sorokból kicsendül az a változás, amin Pál keresztül ment: a. „Isten kegyelméből”, b. „vagyok, ami vagyok”, c. „többet fáradoztam”, d. „de nem én”... Micsoda változás egy nyomorult életből egy reményteljes életre. A 11. versben arra bátorít Pál, hogy „prédikáljunk”. Kedves testvér, mit prédikál életed, cselekedeted, beszéded, gondolkodásod, érzésed? Úgy élsz, mint aki tudja, hogy van egy feltámadt Krisztusa, Megváltója? Azt prédikálja életed, hogy várod Krisztus visszajövetelét, várod a vele való találkozást, az örökélet dicsőségét? Ha ez a te prédikációd, ez azt bizonyítja, hogy van reménységed, nem csak ebben az életben, hanem a maradandóban is. Így érdemes élni.
id. Szűcs Attila
A pogányok eljönnek hozzá
Igehely: Zsolt 86:8-13
„Nincs hozzád hasonló, Uram!... Nagy vagy te, csodákat teszel!” A zsoltáros hite, reménye és próféciája hangzik ezekből a szavakból. A prófécia beteljesedett egyrészt a babiloni fogság ideje alatt, másrészt az újszövetségi korszakban. „Eljön minden nép, amelyet alkottál, leborulnak előtted, Uram, és tiszteletet adnak nevednek.” (9. v.) A népek Jézushoz jövetele csak úgy valósulhat meg, ha az Ő választottjai olyan bizonyságtevői lesznek, akiknek életében látható és nyilvánvaló lesz Isten hatalma és szeretete. Ha az ószövetségi időket nézzük, ilyenek voltak Sidrák, Misák és Abednégó; az újszövetségi korban pedig az apostolok, a vértanúk. Ma is lehetnek ilyenek azok, akik teljes szívvel és hűséggel szeretik és követik az Úr Jézus Krisztust.
„Mutasd meg nékem a te útadat, hogy járhassak a te igazságodban, és teljes szívvel féljem nevedet.” (11. v.) A zsoltároshoz hasonlóan ezt mi is kérhetjük. Mivel Isten szeretete olyan nagy, hogy a halál torkából is kiszabadít, méltó, hogy teljes szívvel féljük az Ő nevét. Így megsokasodik rajtunk az Ő kegyelme. Ő az alázatosoknak kegyelemet ad.
dr. Borzási István
