Igehely: Zsolt 25:1-5; Kulcsige: Zsolt 25:5 „Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem.”
Egy Istenben bízó ember imája áll előttünk. Vágya nem csak az, hogy Isten Lelke vezesse, hanem, hogy egy reményteljes várakozásban éljen. Az advent nem csak a várakozás ideje, hanem a készülődésé is. Az egész világ készül valamire. A keresztyén világ az Úr Jézus Krisztus visszajövetelére készül. Csak az tudja igazán várni az Úr Jézust, akinek már volt egy igazi találkozása vele, és aki megtapasztalta a bűn alól való szabadulást. Dávid kijelentette, hogy „Te vagy szabadító Istenem”. Ő felismerte a szabadulás igazi forrását. Amikor egy ember eljut e felismerésre, akkor kezdődik az igazi adventje. Ilyen Istenhez érdemes kiáltani, imádni, bízni benne. Érdemes mindennap várni azt, aki megígérte, hogy visszajön, hogy magához vegye az övéit. Krisztus elhozta a megváltás örömét. Ma még lehet kérni Őt, hogy adjon szabadulást, bűnbocsánatot, békességet. Bűnbocsánat nélkül nem lehet reménységben élni, mindennap várni az Urat. Élj szabadságban és mindennap várjad Őt!
id. Szűcs Attila
Keresztelő János születése
Igehely: Lk 1:57-66
Zakariás és Erzsébet életében nagy változás történt, amikor előrehaladott korukban megszületik első gyermekük. Még a szomszédok és rokonok is úgy beszéltek erről az eseményről, mint ami annak a jele, hogy „nagy irgalmat tanúsított az Úr”. Nyolcnapos korban a körülmetélés is megtörténik az előírások szerint (1Móz. 17:12), és az akkori szokások szerint nevet is adtak a gyermeknek, akit az édesapa után szoktak elnevezni, főleg, ha elsőszülöttről van szó. Mikor megkérdezik az édesanyjától, hogy Zakariás lesz-e a neve, elcsodálkoznak, hogy az János nevet mond, majd még jobban elcsodálkoznak, amikor apja is azt mondja határozottan: János a neve.
Nem járunk úgy néha, hogy amikor megvan, amit kértünk; amikor megkapjuk azt, amit nagyon akartunk, elfelejtjük, hogy mi mit is ígértünk ezért Istennek. Zakariás és Erzsébet nem felejtette el Isten utasításait. Ragaszkodtak azokhoz, még idő múlásával is. Adjon az Úr nekünk is ilyen határozottságot és kitartást abban, amit Isten nekünk is kijelentett; és teljesítsük, amit ígértünk neki!
Rajna Ottó
