2017. december 16., szombat

DÉLELŐTT | 
A reménykedő öntisztítása

Igehely: 1Jn 3:1-9; Kulcsige: 1Jn 3:3 „Ezért aki így reménykedik benne, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta.”

János apostol a hívők hitét és az örökéletbe vetett bizonyosságát igyekszik erősíteni. A világ ma is mellőzi, sőt kigúnyolja Isten tanítását. Az emberek többsége nem Krisztus követője. A világ azért nem ismeri és szereti a hívőket, mert nem ismerte meg Őt. E világban Isten gyermekei csak átutazóban vannak. Habár e világban élnek, de nem e világból valók. Isten gyermekei olyan értéket képviselnek, amit a világ fiai nem igazán szeretnek. János egy felhívással kezdi bátorítását „lássátok meg!”. Mit kell meglátnunk? Isten reánk áradó szeretetét. Azt, hogy Isten gyermekeinek nevezi azokat, akik Krisztusban vannak. Bátorítás ez arra, hogy lássuk magunkat úgy, ahogy az Atya is lát, ha Krisztusban vagyunk. Úgy éljünk e világban, mint akik tudjuk, kik vagyunk valójában az Úr szemében. A kérdés nem az, hogy mennyire vagy tökéletes, hanem az, hogy kihez tartozol. Fogadd el hittel azt, amit mennyei Atyád mond rólad. Milyennek lát téged Isten? Olyannak, akiért egyszülött Fiát adta. Ez bátorítson és ösztönözzön arra, hogy tartsd tisztán életed a Vele való találkozásig.

id. Szűcs Attila

DÉLUTÁN | 

Sionra egy követ teszek le alapul

Samária eleste után (Kr. e. 722) és Szanhérib Jeruzsálemi támadása között (Kr. e. 701), Júda vezetői egyre inkább az Egyiptommal való szövetségre áhítoztak. De Ézsaiás világossá teszi, hogy a népekben bízni a legnagyobb bolondság. Örülni Samária romlásán is csak a részeg vezető és tántorgó pap tud, akik nem veszik észre, hogy ha így folytatják, az ő sorsuk is hasonló lesz. Bizonytalan emberi segítség helyett inkább az Úrban kell bízni, aki „Sionra egy követ tett le alapul, szilárd követ, drága sarokkövet alapul. Aki hisz, az nem menekül el!” (16. v.) Az Újszövetség világossá teszi, hogy ki ez a drága „szegletkő”, aki méltó a bizalmunkra: Jézus Krisztus (1Pt 2:6). „Más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus.” (1Kor 3:11) Aki nem Benne bízik, arra végül mégis az ítélet vár. Az ítélet Isten szokatlan munkája. Azért szokatlan, mert Ő a megbocsátásban és megkegyelmezésben gyönyörködik. Nem örül a bűnös halálának, és nem leli kedvét abban, ha ítélnie kell. De szokatlan munkáját is véghezviszi, ha szükséges. Bízzunk az Úrban!

dr. Borzási István

 Napi áhítat

Igehely: Zsid 12:4–11; Kulcsige: Zsid 12:11 „Az első pillanatban ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.”

Jézus úgy mutatta be a mennyei Atyával megélt kapcsolatát, hogy az mindannyiunk számára elérhető és valóságos lehet. Úgy mutatta be az Örökkévaló szeretetét, mint egy törődő édesapa kedvességét. A zsidó férfiak számára az ötödik parancsolat megtartása magától értetődő, születésüktől beléjük nevelt cselekvés volt, aminek természetes része volt a szeretetből és féltésből fakadó fenyítés. Ezt a fenyítéket a legtöbben örömmel fogadták, mert elhitték, hogy ettől függ, hogy hosszú életet élhetnek-e békességben.