2017. december 13., szerda

DÉLELŐTT | 
A remény sugara

Igehely: 1Móz 3:14-19; Kulcsige: 1Móz 3:19 „Arcod verejtékével egyed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél! Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!”

Az ember Isten iránti engedetlenségének két következményéről olvasunk: a bűn felismerése és az attól való ösztönös menekülés. Az Igéből az is kiderül, hogy Isten elől nem lehet elrejtőzni sem bokorban, sem kitérő válasz mögé, amikor másra akarjuk áthárítani a felelősséget: „Az asszony…, ő adott nekem…,a kígyó szedett rá…” Az ember nem tudott uralkodni a kígyón, bár megtehette volna, mert azt a feladatot kapta Istentől. Bár engedetlen volt, Isten megígérte, hogy az asszonyi magból támadni fog Valaki, aki majd legyőzi a kígyót. Ez az első kijelentés a Bibliában, ami utalás a Messiásra mint Szabadítóra, aki rá fog taposni a kígyó fejére, és szétzúzza azt. Az Úr Jézus Krisztus eljött, mint Fiú Isten. A golgotai kereszten úgy tűnt, hogy felette is győzött a Sátán. Bár megmarta a sarkát, sőt bele is halt, de harmadnap feltámadt mint Győztes. Az Úr Jézus győzött, és áldozatával elérhetővé tette a bűnbocsánatot. A kereszt áthidalta az Isten és ember közötti szakadékot, és felragyoghatott az ember számára a remény sugara. Legyünk ezért hálásak és kövessük Őt engedelmes szívvel.

id. Szűcs Attila

DÉLUTÁN | 

Látomás a mennyei Jeruzsálemről

Igehely: Jel 21:1-6 

Amikor a mennyországról, Isten országáról beszélünk, akkor főképp az új égről és új földről beszélünk, és a mennyei Jeruzsálemet értjük alatta. Isten új teremtése felváltja a régit. A láthatók ideig valók, de amikor Isten mindent újjá tesz, az állandó lesz. Mi magunk is átváltozunk, egy szempillantásban, és romlandó testünk romolhatatlanságba, a halandó pedig halhatatlanságba öltözik. (1Kor 15:52-55) „Amikor nyilvánvalóvá lesz (hogy mivé leszünk), hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában.” (1Jn 3:2) Valóságos személyek leszünk, és nem veszítjük el identitásunkat. Miként az új Jeruzsálemet elkészítette, ugyanúgy készíti Gyülekezetét is, mint menyasszonyát: hogy értékes és hibátlan legyen, „ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen” (Ef 5:27), és bemutassa majd azon a napon: „így állítja maga elé az egyházat dicsőségben”. Milyen dicsőséges nap lesz az! Akkor majd „inni ad az élet vizének forrásából ingyen”, és Vele leszünk egy örökkévalóságon át!

dr. Borzási István

 Napi áhítat

Igehely: Mt 2:1–12; Kulcsige: Mt 2:1 „Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe.”

Régi képeslapokon, amiket rokonoktól, barátoktól kaptunk, gyönyörűen megfestett képen ott van a jászolban az újszülött Jézus, balról a pásztorok, jobbról a háromkirályok! Több probléma is van ezzel az ábrázolással: Az ige sehol sem írja, hogy hárman lennének, csupán annyit jelent ki a Szentírás, hogy ,,bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe” (Mt 2:1). A többes szám csak arra mutat, hogy legalább ketten voltak, de lehettek akár húszan is. Ráadásul nem királyok, hanem bölcsek, valószínűleg a mai csillagászokhoz hasonló tudós emberek voltak.