Igehely: 2Kor 9:6-15; Kulcsige: 2Kor 9:12 „Mert ez az Isten előtti szolgálat nemcsak enyhít a szentek nyomorúságán, hanem sokakat hálaadásra is indít Isten iránt.”
Szántani, vetni, kapálni, metszeni lehet megkeseredetten, zúgolódva, hit nélkül, életuntan, bűnben fuldokolva. A kert és mező ebből mit sem tud: kizöldül, virágot bont, és gyümölcsöt érlel – mert Isten napfényt és esőt ad igazaknak és gonoszoknak egyaránt. Földi síkon az Isten előtt nem kedves állapotban lévő ember vetését követheti ugyan gazdag aratás, Isten országa szintjén azonban csakis a krisztusi lelkülettel végzett vetés nyomán lehet örök értékű, bőséges áldások aratására számítani. A lelki módon való vetés az önfeláldozó, a feltételek és minden önös érdek nélküli szeretet és a hála Isten személyére összpontosító munkája. Az ily módon vető ember nem esik kétségbe, ha az aratás ideje késlekedni látszanék, és nem zúgolódik, ha úgy tűnne: más fog aratni munkája nyomán. Jókedvű, mert folyton tapasztalja, hogy szereti, és megtiszteli az Isten. Törődsz-e azzal, hogy milyen lelkülettel adakozol? Általában mi az elsődleges célod, ami „vetésre” késztet? Igazságtalannak tartod-e, ha késik az aratás?
Kiss Lehel
Találkozás az igaz Bíróval
Igehely: Jób 9:23-27; Kulcsige: Jób 9:25-26 „Napjaim gyorsabbak a futárnál, elszaladnak, nem látnak semmi jót. Elsuhannak, mint a sáscsónak, vagy ahogyan a sas lecsap zsákmányára.”
A polgári pereknél sem a felperesnek, sem az alperesnek nem nagyon van lehetősége arra, hogy a tárgyalás előtt szemtől szembe találkozzon az ítélethozó bíróval. Jób (akit valaki így nevezett: „híres szenvedő, bibliai öreg Jób”) nagyon vágyott szemtől szembe kerülni a Teremtő Istennel, az igaz Bíróval. A szenvedések közepette már nagyon elege volt a négy barát okoskodásából. Nem sikerült eligazodnia a két véglet között. Isten büntetése-e rajta a szenvedés valamely elkövetett bűn miatt, vagy Isten szeretetéből fakadó dorgálása? És mint derült égből a villámcsapás, hagyja el ajkát az újszövetségi bizonyságtételnek is nevezhető kijelentése (25. v.). Sokat vitatott a következő két vers állítása: saját testében, saját szemével látja meg az ő Megváltóját. Egy ilyen kijelentést meg kellett előzzön egy lelki látás. Akinek volt találkozása lélekben az Úr Jézus Krisztussal, s hit által elfogadta élete Urának, annak lesz személyes találkozása is vele. A saját testében és saját szemével látja meg őt, de nem ezzel, amivel most rendelkezik, hanem amilyenre feltámad, vagy egy szempillantás alatt átváltozik (1 Kor 15: 51-53).
Mátis Csaba
