Van a gyermeknek pénzügyi kötelessége a szülei iránt?

A Crash Course Philosophy nevű Youtube csatornának több mint 5 millió feliratkozója van, egyike a legnépszerűbb csatornáknak. Nemrég osztottak meg egy videót aminek az a címe, hogy Family Obligations (Családi kötelezettségek). Ebben a videóban Jane English amerikai filozófus nézeteit magyarázzák, miszerint a felnőtt gyerekeknek semmilyen kötelezettségük nincs a szüleik felé és nem kellene azt érezzék, hogy törődniük kell velük vagy kapcsolatban kell maradjanak velük. Lényegében a gyerekek akik nem választják azt, hogy megszülessenek nem tartoznak semmilyen kötelességgel azok az emberek felé akik igenis azt választották, hogy megnemzik őket (vagy legalább megtartják őket).  A jó szülők feltétel nélkül szeretnek és nem várják el a viszonzást. A leginkább közel álló példája a szülő és felnőtt gyermeke kapcsolatának a barátság, mondja English. A barátságot mindenki megválaszthatja és ez megengedi a gyermekeknek, hogy törődjenek a szüleikkel választásuk révén, nem pedig kötelességből.

Egy ilyen nézet nyersnek tűnik, de miközben kevés ember magyarázná el ilyen buta kifejezésekkel, mégis ez a a nyugati világ felfogása. Azt feltételezzük, hogy a szülők egyedülállóságra kész gyermekeket kell neveljenek és a gyermekek ezek után mentesek kell legyenek minden kötelességtől, főleg mikor anyagiakról van szó. Keresztyénekként a filozófián túl kell lássunk és a Bibliában kell keressünk útmutatást.

A tisztelet kötelessége

A Tíz Parancsolat szerint a gyerekeknek tisztelni kell a szüleiket. „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ád te néked” (2 Mózes 20:12). Ezt a tiszteletet a fiatal gyermekektől követeli az Úr, de egyenlőképpen a felnőtt gyermekektől is. Ez egy soha véget nem érő kötelesség. De a tisztelet magába foglalja  az anyagi ellátást is? A Biblia tisztán mondja, hogy igen. Két releváns részlet rövid elemzésével megláthatjuk ezt.

Le kell róni a hálát

1 Timóteus 5. részében Pál elmagyarázza a gyülekezetnek hogyan viseljen gondot az özvegyekről akik már nem tudják ellátni magukat. Elmondja, hogy a gyülekezetnek kötelessége van feléjük, de elsősorban a saját családjának van ez a kötelessége. „Az özvegyasszonyokat akik valóban özvegyek, tiszteld. Ha pedig egy özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, ezek tanulják meg, hogy elsősorban a saját házuk népét becsüljék meg, és hálájukat szüleik iránt róják le, mert ez kedves az Istennek” (1 Timóteus 5:3-4). A gyülekezet csak akkor kell gondoskodjon egy özvegyről ha annak a családja nem akarja vagy nem tudja ezt tenni.

Miért kell elsősorban a családé legyen a felelősség? Pál öt okot sorol fel. Először: szentségre vall ha egy keresztyén a saját családtagjairól gondoskodik. A nagylelkűen odaszánt idő, figyelem és pénz azt mutatja, hogy az a személy a körülötte lévők jólétét helyezi az első helyre nem pedig a sajátját. Másodszor: helyes megadni a „viszont tartozást” (Károli fordítás) a szülőknek mindazért a gondviselésért és ellátásért amit kaptak. Ahogy William Barcley kommentátor mondja, „A gyermekek felemelkedése hatalmas áldozatokat követel és csak az a helyes ha a gyermekek is viszont áldoznak a szüleikért.” Harmadjára: tetszik Istennek. Az Isten aki olyan gondosan és bensőségesen törődik a szükségeinkkel örül amikor mi is odafigyelünk mások szükségeire.

A 8. versben Pál egy kijózanító negyedik okot sorol fel: „Ha pedig valaki az övéiről és főképpen az ő házanépéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél.” Itt Pál a természet törvényeire hivatkozik. Még a hitetlenek is tudják, hogy kell gondoskodjanak szüleikről, mert Isten ezt a szívükbe írta (Róma 2:15). A keresztyének ezt „duplán tudják” – először a természet törvényei szerint, majd Isten kijelentése alapján a Bibliából.  Az a keresztyén aki figyelmen kívül hagyja mindkét törvényt az a hit cselekedeteit tagadta meg és így rosszabb lesz a hitetlennél.

Végül egy ötödik okot is mond: „Ha valamely hívő férfinak vagy nőnek vannak özvegyei, segítse azokat, és ne terheltessék meg a gyülekezet; hogy azokat segíthesse, akik valóban özvegyek” (1 Timóteus 5:16). Ha a gyülekezetet nem terheli az, hogy olyanokról gondoskodjon akiknek családjuk van, akkor több marad, hogy a család nélküliekkel foglalkozzon.

Érvényteleníteni Isten szavát

A második releváns részlet Márk 7. fejezetében található, ahol Jézus a vallásos vezetőket vonja felelősségre, mert olyan mereven ragaszkodnak az ember alkotta törvényekhez amelyek ellentmondanak Isten törvényével.

„És monda nékik: Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg. Mert Mózes azt mondta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: a ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal haljon meg. Ti pedig azt mondjátok: Ha valaki ezt mondja atyjának vagy anyjának: Korbán (azaz: templomi ajándék) az, amivel megsegíthetnélek: úgy már nem engeditek, hogy az atyjával vagy anyjával jót tegyen. Eltörölvén az Isten beszédét a ti rendelésetekkel, amelyet rendeltetek, és sok effélét is cselekesztek.” (Márk 7:9-13)

Ezek a vallásos vezetők a javaikat Korbánnak hívták, megfogadva, hogy Istennek ajánlják fel azokat haláluk után, így minden ami az övék volt majd a templom tulajdona legyen. Pedig ezen cselekedetek által két súlyos hibát követtek el. Először is egy elsődleges felelősséget hanyagoltak el egy másodlagos miatt. Lehet jó dolog volt ha a vagyonukat a templomnak ajánlották, de az kevésbé volt fontosabb, mint a szüleikkel való törődés. Másodszor: szándékosan vonták meg a támogatást szüleiktől – haragból vagy rosszindulatból. T.W. Manson így magyarázza: „Egy ember olyan külsőséges fogadalmat tesz, miszerint Istennek ajánl valamit. De nem azért, hogy Istené legyen, hanem, hogy ne legyen másé.” Mark Strauss összefoglalja: „Jézus elítéli a Korbán efféle használatát nem csak azért mert a szülők tisztelete nagyobb a fogadalomnál, hanem mert az ilyen szokások mögött levő önző indítékok Isten szíve és a törvény igazi lelkülete ellen szólnak”.

Tisztelj és biztosíts

Vonjuk le a következtetést öt alkalmazási ponttal.

Először, a gyerekeknek kötelességük életre szóló tiszteletet adni szüleiknek és ez a tisztelet ha szükséges magába foglalja az anyagi ellátást is.  Douglas Milne azt mondta: „Mikor a gyerekek függnek a szülőktől akkor az a helyes, ha a szülő gondot visel a gyerekéről, de eljön az idő mikor a szerepek cserélődnek és a szülők fognak függni a gyerekeiktől.” Stott azt mondja, „mikor a szülők idősek és gyengék lesznek, akkor vannak megfordítva a szerepek”. Hughes hozzáadja, „a keresztyén fiúk és lányok (anyagilag is) felelősek az özvegyekért és a segítségre szoruló szülőkért illetve nagyszülőkért.” MacArthur hasonlót mond: „A gyerekek tartoznak azoknak akik a világra hozták őket, öltöztették őket, etették őket, otthont adtak nekik, támogatták őket, szerették és gondozták őket.” A tisztelet több, de nem kevesebb mint az ellátás.

Másodszor, a gyülekezetnek kötelessége ellátni azt aki nem tudja ellátni magát. Ez nem az egész emberiségre értendő, hanem egy különleges kötelesség a saját tagjai iránt. Ez az ellátás az 1 Timóteus 5-ben leírtak részletes tanulmányozását igényli, de bármi is legyen a gyülekezet következtetése ők akkor is felelősek a családtagok értesítéséről és a magyarázatról, hogy a családé az elsődleges felelősség.

Harmadjára, a gyülekezet komolyan számításba kell vegye egy fegyelmezési eljárás indítását az olyan tag ellen, aki nem akar gondoskodni a szüleiről vagy a közeli családtagjairól. Az a személy aki nem vállalja ezt a felelősséget az „a hitét megtagadta és rosszabb lett a hitetlennél”. Ezek komoly vádak amelyek nem illethetnek olyat aki azt állítja, hogy azt a Messiást követi aki a saját anyjáról gondoskodott (János 19:27).

Negyedjére, úgy tűnik egy gyermek első anyagi prioritása a szüleivel való törődés kell legyen a templomba való adakozás helyett. Ideális esetben mindkettőt kellene tegye. De ha csak az egyik lehetséges akkor a Márkban olvasottak alapján a szülőkkel való törődés kell elsőbbséget élvezzen.

Ötödjére, lehetnek enyhítő körülmények amelyeket a helyi gyülekezetben kell megbeszélni. Néhány típusú ellátás függőséget válthat ki vagy gyűlöletes viselkedést. Néhány szülő akkor is kérhet anyagi segítséget mikor még mindig képes lenne ellátni magát. Imádkozó, Bibliából informálódó segíthetnek tisztábban látni az ilyen komplex helyzetekben.

Isten azt várja el, hogy ahogy a szülők is gondoskodnak a fiatal gyermekükről, úgy a gyermek is gondoskodjon az idős szüleiről. Vannak anyagi kötelezettségek amelyek a szülőtől a gyermekig terjeszkedik, majd később a gyermektől a szülőig. És mint minden kötelezettséget, nem megterheltem, hanem örömmel kell végezni, az evangélium által.

 Forrás: http://www.challies.com/articles/do-children-need-to-provide-for-their-p...