2023. április 5., szerda

DÉLELŐTT | 
A helyhatóság épülete előtt

Igehely: Jn 18:28-32; Kulcsige: Jn 18:32 „Így kellett beteljesednie Jézus szavának, amelyet akkor mondott, amikor jelezte: milyen halállal kell meghalnia.”

Kálváriája utolsó előtti állomásához érkezik Jézus. Az utolsó vacsora terme, a Gecsemáné-kert, Annás és Kajafás főpapok palotája után, most a világi ítélő hatalom letéteményese, Pilátus, a helytartó előtt áll.
A sábáti tisztaságára oly kényes, de egy ártatlant szemforgató képmutatással elítélni kész küldöttség szinte utasításba adja Pilátusnak a kivégzés feladatát. „Nekünk senkit sincs jogunk megölni!” Valóban nincs joguk. De lehetőségük sem! Hiába döntöttek úgy, hogy elteszik láb alól ezt a „felforgatót”, ezt az „istenkáromló”, tanulatlan galileait. Az embernek nem volt hatalma megölni Őt. Valójában először Isten döntött arról, hogy elküldi Fiát áldozatul a világ bűnéért. Azután Jézus döntött, hogy elfogadja az Atya akaratát. Csak ezután dönthetett az ember.
Azt mondják a lélekbúvárok, hogy amikor valaki készakarva el akarja dobni az életét, előbb diszkrét jeleket küld a környezetének, mintegy figyelmeztetve őket: erre készülök. Jézusról háromszor olvassuk, hogy közelgő haláláról beszél. Ám Ő nem elvetni, hanem odaadni akarta az életét.

Füstös Gyula

DÉLUTÁN | 

Az Úr Jézus és Heródes

Igehely: Lk 23:1-12; Kulcsige: Lk 23:11 „Heródes pedig katonai kíséretével együtt megvetően bánt vele, kigúnyolta, és fényes ruhába öltöztetve visszaküldte Pilátushoz.”

A keresztyénség nagy családjában sok csodaváró, ámulatot kereső névleges Krisztus-követő van. Számukra Jézus elsősorban csodatevő, ezért a hit helyett a csodavárást teszik meg látszat-keresztyén életük alapjául. A szó átvitt értelmében Heródesek ezek, akik önmagukat csapják be azzal, hogy a megtapasztalásban, és nem az ige-hallgatásban keresik üdvüket. Az ilyenek nem tudják, hogy Jézussal találkozni nem lehet következmények nélkül: vagy ítélet, vagy kegyelem lesz a folytatása. Kikerülhetetlen és megkerülhetetlen a döntés meghozatala, ha Jézus szellemi látókörünkbe kerül.
Heródes számára ez az első, egyben utolsó találkozás volt Jézussal. És vesztett. Júdás három év tanítványság után lesz vesztes. Péter ellenben, – bár láthattuk zabolátlan hevességét, mégis kegyelmet talál megalázkodásával, még akkor is, ha ítéletet érdemelne árulásával.
Minden találkozás a Megfeszítettel egy tükör, amiben önmagunk hibáira csodálkozhatunk rá. Aki mellette sem látja meg igazi önmagát, az akaratán kívül hozzájárul Jézus megfeszíttetéséhez.

Füstös Gyula

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
4 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Jel 6:9–11; Kulcsige: Jel 6:11 „Akkor fehér ruha adatott mindegyiküknek, és megmondatott nekik, hogy nyugodjanak még egy kis ideig, amíg teljes nem lesz azoknak a szolgatársaiknak és testvéreiknek a száma, akiket ugyanúgy megölnek, mint őket.”

A világtörténelemben számtalan, különböző ideológiáért, célokért mártírhalált szenvedett emberről tudunk. Sajnos, áldozatuk sok esetben értelmetlennek bizonyult. A mai igénk arról tanúskodik, hogy a keresztyén vértanúk lelke a mennyei oltár alatt van, vagyis ők Isten közvetlen közelében várják a feltámadás ama nagy napját. Ők már ott vannak. Ott vannak, ahova vágytak. A legcsodálatosabb, hogy már rajtuk van az a fehér ruha, amely a Bárány vérében mosatott fehérre. A vérben, amely a golgotai kereszten ontatott ki, tökéletes és örökérvényű áldozatul.