2022. március 1., kedd

DÉLELŐTT | 
Az igazi öröm

Igehely: Lk 10:17-20; Kulcsige: Lk 10:20 „De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.”

Sugárzott az örömtől a diáklány, amint kilépett a vizsgáztató teremből. Társai érdeklődéssel vették volna körül, de ő gyorsan egyvalakihez lépett oda. Át is ölelte, de csak annyit sikerült mondania: „Tanár néni, nagyon köszönöm!”

Szép rendet sugall a történet: a tanítványok visszatérnek a Mesterhez, és beszámolnak az elért eredményről. Korábban volt már egy sikertelen próbálkozásuk (9:40). Most nagy az örömük: nemcsak tanúi, hanem eszközei lehettek a démonvilág vereségének. Velük örül az Úr is. Amik történtek, azok a felülről áradó isteni hatalom jelei. És elhangzik az ígéret, hogy az Atyától Jézus Krisztus által kapott erő kísérni fogja továbbra is a missziómunkát.

Minél magasabb polcra kerül valaki – figyelmeztetnek a bölcsek – annál nagyobb veszélyt jelent az a bizonyos „hübrisz”, a büszkeség. Sikereimnek sok más ember is a kovácsa. Alázattal ezt sűrűn számba kell vennem. A tanítvány az eredményre kevésbé figyeljen – a Mester itt főképpen erre tanít. Inkább arra, hogy Isten nyilvántartja őt, mint aki az örök élet részese. Egyáltalán lehetővé is ez teszi a szolgálatot.

Szilágyi László

DÉLUTÁN | 

Szolgálat egy életen át

Igehely: 1Sám 12:3-5, 20-25; Kulcsige: 1Sám 12:23 „Tőlem is távol legyen, hogy vétkezzem az Úr ellen, és ne imádkozzam többé értetek. Sőt inkább tanítalak majd benneteket a jó és egyenes útra.”

„Tegnap este telefonon beszéltem Jimmy Carter-rel” – mondotta az amerikai elnök a beiktatási ceremónián, tavaly január 20-án. A mindmáig hűséges baptista atyánkfia – körülbelül a korára való tekintettel (96-ot már betöltött ekkor), és lehet, hogy a járvány miatt is – nem vett részt az ünnepségen. Carter olyan régen, negyven évvel azelőtt fejezte be első és egyetlen elnöki mandátumát, hogy akár már el is feledkezhettek volna róla. Ez a gesztus a személye és a szolgálata iránti tisztelet és megbecsülés magas fokú jelének tűnt.

Sámuel próféta megöregedett, tisztségét leteszi. Jó lelkiismerettel áll a nép elé, mintha csak egy bírósági tárgyaláson lenne. Az erőszak és igazságtalanság kérdésében nincs senki, aki rosszat mondhatott volna róla. Vele végéhez ért a bírák kora, immár van királya a népnek. Ha meg is történt a rossz, újabb ne kövesse – kéri a népet –, az élő Istentől ne forduljanak a bálványokhoz, és szolgáljanak hűségesen. A prófétai-papi szolgálatra és a közbenjáró imádságra továbbra is szükség van. Ennek gyakorlását Sámuel magára nézve is kötelezőnek tartja.

Szilágyi László

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
12 + 2 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Lk 12:35–40; Igehely: Lk 12:37 „Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.”

A keleti kultúrában, Lukács idejében az embereknek nem volt órájuk, így a pontosság ismeretlen fogalom volt náluk. Amikor a ház ura el volt utazva, a szolgák várták a visszajövetelét. Miután az otthon maradt asszonyok és gyerekek elfogyasztották eledelüket, a szolgák mindig félretettek egy részt az eledelből arra az esetre, ha uruk megérkezne. Estére a ház népe nyugalomra tért, de a szolgának ébren, szolgálatra készen kellett várnia urát.

Amint a szolga várja haza urát, akképpen kell nekünk, hívőknek, várnunk vissza az Úr Jézust. Hogyan lehetünk készen az ő jövetelére?