2021. november 10., szerda

DÉLELŐTT | 
Az istenfélő ember

Igehely: Zsolt 36:1-12; Kulcsige: Zsolt 36:9 „Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot.”

Dávid a 6. versben égig érő kegyelemről beszél. Azonban kétféle ember van: az egyik megveti ezt a kegyelmet, a másik megragadja. Előbbieket az Ige gonosznak nevezi, hamisnak, és nincs előttük istenfélelem. Számukra gyönyörűség, ha bűnt cselekedhetnek, mind a szívük, mind pedig a szájuk gonoszsággal van telve. Az utóbbiak azonban azok, akik megragadják a kegyelmet és nekik menedékük lesz az Isten. Ők a jó időkben is Istenük jelenlétében maradnak, de a nem szeretem napokban, a veszedelem idején, a bajban, a gyászban, a betegségben, a szenvedésben is oda tudnak menekülni mennyei Atyjukhoz, és oltalmat találnak.

Az égig érő kegyelmet megragadó ember bővölködő lesz. A Krisztusban felénk nyújtott kegyelmet megragadva, a megtérő bűnös jogosult lesz Isten teljes felbecsülhetetlen gazdagságára. Nem kell csaljon, hosszú távon szűkölködjön vagy beszűkült életet éljen. Ami Isten házában fellelhető, abból mind részesülhet ő is.

A kegyelmet megragadó embert Isten a gyönyörűségeinek folyóvizéből itatja. És az ilyen ember lelkiekben is olyan gazdag lesz, hogy tud másoknak adni és utat tud mutatni ahhoz a forráshoz, amelyre rátalált, és megelégítette őt.

Kelemen Sándor

DÉLUTÁN | 

Isten haragja valóságos

Igehely: Jn 3:35–36 „Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent. Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem Isten haragja marad rajta.”

A János evangéliuma 3. fejezetéből ránk ragyog a sokak által ismert igeversben Isten nagy szeretete. És ez a szeretet, ha nem értjük meg helyesen a hátterét, nagyon elbillenti a mérleg nyelvét. Ez a szeretet csak Isten haragjával együtt említve teljes és van egyensúlyban.

Krisztusnak nem egyéb miatt kellett meghalnia, mint Isten haragja miatt. Isten haragszik a bűnért, haragszik az emberek által elkövetett bűnökért, sőt azok el is választják az embert a szent Istentől. Isten számonkéri a bűnöst az elkövetett bűnért és egy módon büntetheti meg, úgy, hogy örökre Tőle elszakadva marad.

Isten azonban szeret, nem akarta a halálunkat, hanem hogy megtérjünk és éljünk. Összes bűnünket Krisztusra tette és Benne büntette meg a bűnt. Így igazságos ítéletében a Golgotán, Krisztus keresztjén Isten haragja kiengesztelődött. Aki ezt hittel elfogadja és engedelmeskedik, Krisztusnak él és nem lát majd halált. Aki azonban nem hisz, az elkárhozik, az a maga bűneiért Isten haragját kapja, vagyis rajta marad az, és az igazságos büntetést fogja szenvedni örökre. Higgyünk és hirdessük ezt, hogy némelyek megmeneküljenek.

Kelemen Sándor

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.