2021. május 12., szerda

DÉLELŐTT | 
Be ne zárd a mennyek országát!

Igehely: Mt 23:1-13; Kulcsige: Mt 23:13 „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni.”

Jézus szól az Őt körülvevő néphez. Szavai kemények, inkább dorgálnak, mint tanítanak. Az írástudók, a farizeusok és az elöljárók a zsinagógákban, a nyilvános helyeken, az ünnepi ebédeken nagyon szerették a főhelyeket, nagyon szerették, hogy megkülönböztetett tisztelettel kezeljék őket.

Sajnos a mai keresztyénségben is jelen vannak ezek a kísértések: büszkeség, magamutogatási vágy, hatásvadászat, a külön tisztelet igénylése. Igen gyakoriak ezek a kísértések olyan embereknél, akik magas pozíciókat töltenek be a gyülekezetekben. Isten embere őszinte és alázatos, nem törekszik a megkülönböztetésre. Nem a kitüntető címek által különbözik a gyülekezet többi tagjától, hanem a felelősségtudat, ami benne van, az hozza felszínre a különbséget.

Kedves olvasóm, Jézus nagyon kemény szavakkal illeti a nép és a zsinagóga vezetőit: „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt!” (Mt 23:13) De ez a krisztusi üzenet nekünk is szól, hogy mindennapi életünkkel mutassunk példát, és a menny felé vezető útra tereljük embertársaink figyelmét, mert ez elhívásunk lényege (Mt 23:11-12).

Mucsi János

DÉLUTÁN | 

Hálával áldozzál Istennek!

Igehely: Zsolt 50:7–15, 23 ; Kulcsige: Zsolt 50:23 „Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását.”

Izráel népe megfogadhatja, hogy áldozatot mutat be Istennek, ha nehéz helyzetben van. De Istennek nem az áldozati hús a fontos, hanem a hálaadás, amely az áldozatból ered, amely az áldozat tulajdonképpeni értelme: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem” (50:15).

Drága testvérem, egy modern, szupertechnologizált világban élünk. Olyan világban, ahol az erősek, a tőkével rendelkezők lábbal tiporják az igazságot, és diktálni igyekeznek a rendet a világ országainak gazdaságában. Ma a szeretet csak reklámfogás. A siker a mérvadó, az anyagi siker a döntő!

Hálával tartozunk Istennek, de a hálaáldozatunk értelmetlenné válik, csak egy hagyománynak a megszokott ismételgetése lesz, ha nem tesszük nyilvánvalóvá az Úr iránti hálánkat. „Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását” (50:23). A zsoltáros felhívja figyelmünket, hogy a hálaadás az az áldozat, amellyel Istent tiszteljük, ezzel dicsőíti Őt megváltott népe. Ezt várja tőlünk is mennyei Atyánk.

Mucsi János

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 32:24-33 Kulcsige: 2Krón 32:31 „De amikor a babiloni vezető emberek elküldték hozzá megbízottjaikat, hogy megkérdezzék, milyen csoda történt az országban, elhagyta az Isten, hogy próbára tegye, és kitudódjék, mi lakik a szívében.”

Az ember szívében nagyon sok gondolat, érzés, vágy, kívánság megbújik. Sokszor érezzük azt a kettősséget: egyik pillanatban odaadóan szolgáljuk az Urat, bármit megtennénk Érte, hálásak vagyunk az értünk végzett váltságért, imáink meghallgatásáért; és szinte rögtön utána elfordulunk Tőle, engedünk a kísértőnek, az elismerést magunknak tartjuk meg, jólesik a hízelgés. Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! (1Kor 10:12). Isten néha megengedi, hogy bizonyos körülmények között ezen indulatok nyilvánvalóvá váljanak.