2020. március 16., hétfő

DÉLELŐTT | 
A kánaáni asszony hite

Igehely: Mt 15:21-28; Kulcsige: 15:27 „Az asszony azonban így felelt: Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek gazdájuk asztaláról lehullanak.”

Egy akrobatának a szakadék fölött kifeszített kötélen kell átvinnie egy talicskát. A közönség feszülten nézi, hogyan indul el a talicskával, és sikeresen átviszi a túloldalra. A visszaúton megtölti egy kis homokkal, hogy érdekesebb legyen a mutatvány. A következő körben már a saját fiát teszi bele, és sikeresen átviszi. A közönség ujjong és tapsol. A feszültség elmúlt, látták, hogy már nem először csinálja ezt a mutatványt. A művész ekkor felkiált, és a záró mutatványára egy önkéntest kér, hogy beülve a talicskába, áttolja a túlsó oldalra. A közönségben néma csend, megfagy a levegő, és senki nem jelentkezik. Kedves testvérem, te bele mernél ülni a talicskába?

„Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában” (Jak 2:17). Az igazi hit cselekedetekre kényszeríti az embert, nem csodálkozásra vagy tétlenkedésre. A kánaáni asszony hozzáállásából megtanulhatunk néhány alapvető dolgot, ami nekünk is segít a hitpróbákban: 1.) Jézus tud rajta segíteni; 2.) A hite kényszerítette a cselekedetre, még akkor is, amikor akadályokba ütközött; 3.) A kitartása igazolja az élő hitet; 4.) A környezetünk nem határozhatja meg a hitünk mélységét vagy valóságát.

Ferkő Attila

DÉLUTÁN | 

Példaadó istenkeresés

Igehely: 2Krón 34:1-7, 29-33; Kulcsige: 2Krón 34:3 „Uralkodása nyolcadik évében, már ifjúkorában elkezdte keresni ősatyjának, Dávidnak az Istenét. Tizenkettedik évében kezdte megtisztítani Júdát és Jeruzsálemet az áldozóhalmoktól, az Aséra-szobroktól, a faragott és öntött bálványoktól.”

Érdekes olvasnunk ma ezeket az igéket, amikor az az általános vélemény, hogy minél fiatalabb egy vezető, annál tapasztalatlanabb, ezért nem tudhatja még, hogyan kell egy gyülekezetet vezetni. Gyülekezeteink valamiért ódzkodnak attól, hogy fiatalt hívjanak a lelkipásztori szolgálat betöltésére. Biztosan hallottuk már ezt az indoklást: hát pont ő mondja meg, mit kell tenni a gyülekezetben, aki még alig jött ki az iskola padjai közül? Pedig ez esetben elfelejtik, hogy talán csak az a fiatal lelkipásztor elég „önfejű”, vagyis határozott ahhoz, hogy változást munkáljon. Lehet, csak neki van elég bátorsága megmondani, ha valami nem úgy van, ahogy kellene, és ő nem bújik álarc mögé.

Azoknak, akik úgy gondolják, hogy egy fiatal nem lehet jó lelki vezető vagy követendő példa, a ma esti ige nagyon mély sebet fog okozni. Jósiás alig múlt 20 éves, amikor lerombolta a Baálokat és Aserákat az országban. Ez pedig sok embernek szálka volt a szemében, másokat pedig kimozdított komfortzónájukból, és munkára ösztönzött.

Kedves testvéreim, van-e bennünk elég alázat és rugalmasság, ha jön egy fiatalabb lelkipásztor, és példát próbál mutatni?

Ferkő Attila

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.