2019. december 4., szerda

DÉLELŐTT | 
Személyessé lett Isten

Igehely: Jer 31:31-34; Kulcsige: 31:34 „Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok – így szól az Úr –, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.”

A híres emberek nehezen megközelíthetők, és kevés rajongónak adatik meg a személyes találkozás lehetősége. Mégis kitartanak a rajongásban, ami megmutatkozik teljes életvitelükben. Sajnos, a csupán vallásos emberek hasonló helyzetben vannak az Istennel való kapcsolat kérdésében. Nem azért, mert Isten is nehezen megközelíthető lenne, hanem azért, mert nem találkoztak vele személyesen. „Rajonganak” Istenért a szájukkal, de a szívük távol van tőle (Ézs 29:13). Pedig Isten mindent megtett, hogy személyessé válhasson mindenki számára. Ő kegyelmes Isten, a kezdeményezése nélkül semmire sem jutnánk. A prófécia beteljesedett Jézus Krisztus személyében, aki szívközelbe hozta az Istent. „Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében” (Jn 1:12). Csak azok tudják, hogy mit jelent ez, akik átélték, akik szeretik Jézust, és mindennap beszélgetnek vele. Nem kell bizonyítani nekik a létezését, mert személyessé lett számukra az Isten.

A környezeted észreveszi, hogy számodra személyessé lett az Isten?

Dézsi István

DÉLUTÁN | 

Minden állat legyen eledelül

Igehely: 1Móz 9:1-7

Legalább három tévhitet cáfol meg Isten ebben a kijelentésében. Először a húsevést bűnös vagy rossz dolognak tartók tévhitét, mint például a vegetarianizmust. Másodszor azok tévelygését, akik azt tartják, hogy még vannak tisztátalan állatok, például a sertés, melynek húsát bűn megenni. Harmadszor pedig azokét, akik a „ne ölj” parancsolatot az állatok megölésére is vonatkoztatni akarják. Természetesen lelkiismereti, egészségügyi vagy ízlésbeli okokból mindenkinek megvan a szabadsága, hogy milyen húst egyék, vagy ne egyék, de nem szabad azt szabállyá tenni mindenki számára.

A törvény korszakában Izráel népe számára nem lehetett minden állat eledelül a pogány bálványimádó kultusztól való megkülönböztetés miatt. De a kegyelem korszakában, ahol az igazi imádók lélekben és igazságban imádják Istent, minden állat fogyasztható, mert a mi kezünkbe adta mindet (2-3v). „Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk.” (Zsolt 68:20) „De húst az éltető vérrel együtt ne egyetek!” (4.v.)

Dézsi István

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
4 + 8 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.