2019. február 4., hétfő

DÉLELŐTT | 
Kérdés Jézus identitásáról

Igehely: Jn 8:12-30; Kulcsige: 8:25 „Megkérdezték tehát tőle: Ki vagy te? Jézus így válaszolt nekik: Az, akinek kezdettől fogva mondom magamat.”

Nehéz megértetni valamit olyanokkal, akik szándékosan nem akarják azt megérteni. Az Úr többször is beszélt arról, hogy ki Ő. Ő a világ világossága. Itt a világ szó alatt az emberek világára kell gondolnunk. A farizeusok azzal vádolták Urunkat, ha önmagáról szólt, hogy kijelentése nem felel meg a törvény előírásának, mert az két tanút említ. Az Úr Jézus válasza az, hogy a világ világossága önmaga tanúja. A csodásan felkelő, nappal hétágra sütő, este pedig pompásan lemenő nap nem igényel tanút arról, hogy fényesen süt és világít. Tevékenysége tanúskodik mellette. Aki számára nappal sötét van, sajnos, az vak. A Mester arra is hivatkozott, hogy mellette az Atya is tanúskodik, mert az Atya küldte Őt. Így megvan a törvény igényelte két tanú. Ő az Atyával egy, tanúságtétele önmagáról hiteles és igaz. Aki világosságban akar járni, Jézus Krisztusban kell hinnie, és Őt kell követnie. Krisztus követője nem járhat a sötétségben.

Ugye, kedves olvasó, ismered a Világ Világosságát, hiszel Benne, követed Őt, általa Atyádnak vallod Istent?

Gergely Pál

DÉLUTÁN | 

A hazugság bűne

Igehely: ApCsel 5:1-11

Tegnap az első bűn bejövetelének történetét tanulmányozhattuk az Ószövetségből. Vehetjük úgy, hogy ez a történet az Újszövetség bűnesete. Ha a két bűnesetet összehasonlítjuk, találunk hasonlóságokat és különbségeket is. Hasonlóság, hogy Sátán főszereplő mindkét történetben, a hazugság is jelen van mindkettőben. Különbség, hogy itt nem az asszony, hanem a férj bűnbeesése tudódott ki először, a halálbüntetés pedig azonnal bekövetkezett mindkettőjük részére. A jól hangzó nevük (Anániás = Isten kegyelmes, Szafira = szép) és az, hogy jó közösséghez tartoztak, még nem tudta őket megóvni a bűnbeeséstől. Senki nem kényszerítette őket birtokuk eladására, ezt önként tették. Anániás megegyezett feleségével abban, hogy az apostolok lábához nem az eladott birtok teljes árát teszi le, mint ahogy ezt a többiek tették, hanem csak egy részét, de úgy, mintha az egész lenne. Úgy gondolták, tettük nem tudódik ki, és így ők is a nagyon komoly hívők közé fognak tartozni. Büszkeségük, képmutatásuk, hazugságuk halálba vitte őket.

Tisztességes hazugság nincs. A hazugság bűn, ezt Isten Szentlelke megítéli, a hazugok pedig nem mennek be Isten országába. Ma még a hazugságból is meg lehet térni. Nem éri meg, hogy bárki emiatt kimaradjon Isten országából!

Gergely Pál

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 13 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Sám 16:4–13 Kulcsige: 1Sám 16:11 „Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik.”

Dávidnak ez az útja – pásztorságtól a királyságig – arra emlékeztet bennünket, hogy Isten gyakran a legkevésbé valószínű jelölteket választja a legnagyobb céljaira. Amikor Sámuel eljött, hogy Isai fiai közül felkenje Izráel következő királyát, a legfiatalabb fiúra a legkevésbé sem gondolt. Isai és minden ember, aki akkor ott jelen volt, azt nézte, ami a szem előtt van; vagyis a kor elvárásainak, normáinak megfelelően ítélték meg a jelölteket. Isten azonban látja azt, amit mások nem, vagy nem is akarnak, mert más a kor aktuális elvárása – a neki szentelt szívet.