2018. december 13., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Ne aludjunk!

Igehely: 1Thessz 5:1-11; Kulcsige: 1Thessz 5:6 „Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok!”

Augustinus számára a Róm 13:11-14 felszólítása lett a megtérés elindítója: „itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból. Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk: az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit!”

Most azonban nem ébresztget az apostol, hanem arra kér, hogy legyünk igazán azok, akik vagyunk: a „világosság és a nappal fiai”. Igénkben az éberség és józanság ellentéte az alvó vagy részeg ember öntudatlan tehetetlenségének, akinek érzékszervei nincsenek olyan állapotban, hogy figyelmeztethetnék őt a közelgő veszélyre.

Lelkünk ellensége Delilához hasonlóan altat, hogy azután életünkre törhessen. Sátán ideális körülményeket teremt figyelmünk lankadása érdekében. Hamis biztonságérzetet kelt: „Békesség és biztonság!” Jól megy dolgod? Sikeres vagy? Vigyázz, hogy az élet „békés” körülményei, az éjszaka sötétje, vagy a mélyen alvók tábora ne lankassza éberségedet! Engedsz az altatásnak, vagy harcba indulsz a lelki fegyvereket magadra öltve? „Vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét!”

Nagy István

DÉLUTÁN | 

Menyasszony és vőlegény szava nem lesz ott

Igehely: Jel 18:20-24

Míg az egész lakott föld gyászol Babilon pusztulása miatt, angyali szózat buzdítja fel a menny lakóit, az apostolokat, prófétákat és a még földön lakó szenteket, hogy vigadjanak, örüljenek a város pusztulásán, mert végrehajtotta Isten azt az ítéletet, amit a vértanúk kértek tőle (6:9-11). Jelképes cselekmények jelzik Babilon pusztulását: „Egy erős angyal felemelt egy akkora követ, mint egy nagy malomkő, bedobta a tengerbe, és így szólt: „Így vettetik le Babilon, a nagyváros, és többé sehol sem lesz található.” A 22–23. versekben azt írja le a látnok, hogy az élet minden jele megszűnik a városban, megszűnik az öröm hangja, a munka, a malmok hangja. Nem lesz táplálék, kihal a fény, megszűnik a vőlegény és menyasszony hangja.

János már úgy tárja elénk Babilont, mint leomlottat, mint üszkös várost, mint ahol a halál és a gyász énekli siralmas énekét. Te így látod ezt a világot? „Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1Jn2:15,17).

Nagy István

 Napi áhítat

Igehely: Péld 10:17–21 Kulcsige: Péld 10:19 „A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.”

A beszéd talán az ember egyik legellentmondásosabb képessége. Ezzel tudunk bátorítani, útba igazítani, segíteni, megnevettetni másokat és kifejezni szeretetünket. Ugyanakkor a beszédünkkel ártani is képesek vagyunk másoknak, megalázni, megsérteni, pletykálni, hazudni. Sőt olyan sebeket tudunk okozni másokban, amelyek nagyon nehezen vagy egyáltalán nem gyógyulnak be az évek során sem. Jakab így ír erről: „Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat” (Jak 3:5).