2018. június 12., kedd

DÉLELŐTT | 
Isten szeretetének bizonyossága: ragaszkodik hozzánk

Igehely: Róm 8:31-39; Kulcsige: Róm 8:39 „Sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.”

Krisztus által kapott új életem egyik legnagyobb felfedezése az volt, hogy Isten szeret és ragaszkodik hozzám. Isten Lelke győzött meg afelől, hogy akik Krisztus Jézusban vannak, örök szövetségben élnek az élő Istennel, ezért nincs többé olyan ellenség, amely örökre Isten és népe közé állhatna. Ez nagyszerű dolog, óriási kiváltság, azonban a napjaink úgy telnek el, hogy sok oldalról ér bennünket támadás, amelynek célja, hogy megingasson ebben a meggyőződésünkben. Ellenséges szándék, vádak, kárhoztató ítélet, Istentől elszakító akarat jön felénk emberek és a láthatatlan világ gonosz erői részéről. Ezzel szembe kell nézned ma is! Fel vagy-e rá készülve? Isten ma eszedbe juttatja Fia érted kifolyt vérét, megváltott állapotodat, és ismét megerősíti szeretetét és ragaszkodását irányodban. Elég neked ennyi, hogy ne kételkedjél? Elég ennyi, hogy ne higgy az ellenségnek? Ne remegjen a szíved, ha a neved már ott van az élet könyvében! Örülj, mert a Bárány vére teljesen elég arra, hogy senki ne állhasson véglegesen közéd és Isten közé! Adj hálát most ezért, és ma is győzd le a tőle kapott erővel a kísértést!

Győrfi Elek Tóbiás

DÉLUTÁN | 

Megelőlegezett diadalének a háborúban

Igehely: 2Krón 20:10-24

Ebben a világban elkerülhetetlen a háború. Levegőbeli hatalmasságokkal, önmagunk gonosz kívánságaival, néha testtel és vérrel is hadakoznunk kell. Amikor hadat üzennek nekünk, az nagyon kellemetlen, nyugtalanító és rémisztő lehet. Félelmedben mit szoktál ilyenkor tenni? Jósáfát félelmében az Urat kezdte keresni és böjtöt hirdetett. Izráel apraja-nagyja az Úr színe elé állt, és amikor a próféta szabadulást hirdetett, leborultak, imádták az Istent, majd fölálltak és egyre hangosabban dicsérték Őt. Másnap az ütközetet is hangos ujjongással és Isten imádásával kezdték. Az Úr pedig mindent elvégzett helyettük.

Mikor menekültél utoljára Hozzá? Mikor böjtöltél utoljára szabadításért, győzelemért? Mikor álltál meg családoddal az Úr színe előtt megadással? Hát a gyülekezeted mikor állt így Isten elé? Borultál már le előtte? Ujjongtál már hangos dicsérettel előtte a szabadítás ígéretéért? Harcoltál már énekelve?

Válaszolj ma ezekre őszintén! Ne feledd: az emberi élet végső célja Isten imádása!

Győrfi Elek Tóbiás

 Napi áhítat

Igehely: Zsolt 149:1–9; Kulcsige: Zsolt 149:1 „Dicsérjétek az Urat! Énekeljetek az Úrnak új éneket, dicséretet a hívek gyülekezetében!”

Isten azért teremtett minket, hogy dicsőítsük őt. Ha nem őt dicsőítjük, akkor valami más van az éle-tünkben, amit imádunk. Mindig. Mert így vagyunk teremtve. Lehet, hogy önmagunkat imádjuk, dicsőítjük, vagy a képességeinket, a teljesítményeinket vagy a vagyonunkat. Csak az a baj, hogy minden más Istenen kívül bálvánnyá válik az életünkben, egyre nagyobb áldozatokat kér, és végül tönkreteszi az életünket. Ezért van, hogy a Biblia és főleg a Zsoltárok könyve felhív minket, hogy dicsőítsük az Urat! Hogy ő legyen az imádatunk tárgya, mert ez a helyes.