2017. július 21., péntek

DÉLELŐTT | 
A farizeus és a vámszedő imája

Kulcsige: Lk 18:14 „Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”

Az ÉN-nek hódolni nagyon kimerítő, bűzlő, visszataszító „istentisztelet.” Vannak, akik istentisztelet címén az énjüket tisztelik. Vérig sértődnek, ha nem méltatják az emberek érdemeiket, vagy ha valaki csak egy kicsit is negatívabban látja őket, mint ők saját magukat. Ezt elkerülendő, ha nem dicséri őket más, hát dicsérik ők saját magukat. A farizeus is ezt tette. A szíveket ismerő Isten elé jött, de nem neki, hanem magának imádkozott, felsorolva érdemeit, s elhallgatva szíve valós állapotát. Mi több, nem Isten igazságához hasonlította magát, hanem a vámszedő „bűnösségéhez”, akit Isten teljesen másképp lát, mint az emberek. A vámszedő imája csupán egyetlen, mély, összeroskadó alázatból fakadó egyszerű mondat. A mennyei értékelés viszont mindent felülír. Aki magát igaznak tartja, Isten csak megalázhatja. Aki magát megalázza, bűnösségét szívből elismeri, arra Isten Krisztus által igazként tekint. Hála Neki!
Miben nyilvánul meg gyakorlati megalázkodásod?
Hogyan tapasztaltad meg Isten felemelő kegyelmét?

Vékás Benjámin

DÉLUTÁN | 

Rá nem vethetsz kezet, sátán!

Jób 1:6-12

Sokfajta félelme van az embernek, ami kevésbé, vagy erőteljesebben befolyásolja az életünket. A gonosztól való félelem a hívőkre is hatással lehet. Pedig Jézus beszélt arról, hogy „nagyobb az, aki bennetek van, mint aki a világban van”. Igaz, azt sem hallgatta el, hogy amelyik szívben nem Ő az úr, az ki van szolgáltatva a gonosz hatalmának. Valójában nem az Úr dönti el, hogy kire nem vethet kezet a sátán, hanem mi döntjük el! Ha átadtad az életed irányítását az Úrnak, akkor nem vethet rád kezet, ha viszont még mindig te irányítod az életed, bár imaházba jársz, mégis ki vagy szolgáltatva neki. Két úrnak szolgálni nem lehet, mert az egyikről csak gondolom, hogy szolgálok neki is! Jób, nagyon következetes volt, mert nem fordult semmilyen körülmények között az ellen, akit szolgált. Bármit képes volt elszenvedni inkább, mint megtagadni Istenét. Ma gyakran elhagyják emberek az Urat, a közösséget, jobb anyagi lehetőségekért, vágyaik teljesüléséért, az emberek elismeréséért. Nekik van félni valójuk! Te tudod, hogy ki az ura életednek? Bebiztosítottad magad a sátánnal szemben? Ha nem, még ma tedd meg!

Tenkely Béla

 Napi áhítat

Igehely: Gal 5:24–6:5 Kulcsige: Gal 6:1 „Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél!”

Az állandó lelki éberség, önmagunk mérlegre állítása, a szembesülés gyarlóságunkkal és bűneinkkel elveszi a kedvünket attól, hogy mások gyarlóságának és bűneinek ügyét lobogtassuk magunk előtt. Elveszi a kedvünket attól, hogy mi akarjunk csalhatatlan igazságot szolgáltatni. Nem jelenti ez azt, hogy szemet kell hunynunk embertársaink elveszett állapota és lelki testvéreink törvényszegései fölött.