2017. január 11., szerda

DÉLELŐTT | 
Jézus mindenek felett áll

– Mk 2:23-28; Kulcsige Mk 2:28

A farizeusok folyamatosan vádfelületet kerestek Jézus személyében, tevékenységében és tanítványaiban. Igyekeztek közelébe férkőzni, de szándékaik mindig hamisak voltak. Kérdéseik által csapdákat állítottak Jézusnak, meglátásaikban elhamarkodottan pálcát törtek felette. Mai igénkben a szombat megsértésével vádolták meg Jézus tanítványait, mert azok kalászokat tépdestek az út menti gabonaföldekről éhségük csillapítására (Mt 12:1). A tanítványok cselekedete nem minősült lopásnak a mózesi törvény szerint (5Móz 23:26); mégis törvénysértésnek tűnhetett, mivel szombatnapon tiltva volt a gabona aratása (2Móz 34:21).
Jézus egy ószövetségi történetre utalva válaszolt a vallási vezetők kérdésére, és felmentette tanítványait az alaptalan rágalmazás alól (1Sám 21:1-7; 22:6-23). Mivel ők szőrszálhasogatóan igeszerinti életre törekedtek, Jézus éppen igével válaszolt panaszukra. Dávid királynak, a Messiás előképének a példája által tanította meg őket arra, hogy a szombatnap az emberért adatott. Isten az élet védelmére és javára rendelte azt népének. Az Emberfia (Dán 7:13) ura a szombatnak, és jogában áll értelmezni a szombat törvényének betartását.
Vádoltak-e már meg alaptalanul? Hogyan reagáltál? Eszedbe jutott-e, hogy Jézus minden felett Úr, és ő „világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít” (Zsolt 37:6)?

Szabó László

DÉLUTÁN | 

A gyűlölet megvakít

– 1Jn 2:7-11

A Krisztust követő igazi tanítványok egyik jellegzetessége, hogy egymást szeretik (Jn 13:35). Ilyen szeretetteljes kapcsolatot ápolsz tanítványtársaiddal? Ezzel nem okozol botránkozást (10. v.). Nem az számít elsősorban, amit mondunk, hanem az, ami a belső valóság (9. v.). Az Úr Jézus tudja, hogy nem lettünk tökéletesek az egymás iránti szeretetben, de azt is, ha kifelé törekszünk a sötétségből... (8. v.). Ki szoktad fejezni a szereteted? Akkor világosságban jársz! Ez az igazi megvilágosodása az elmének.
Milyen a gyűlölet? A 11. vers választ ad: „a sötétségben jár...” Biztosan tapasztaltad már, például egy áramszünet során, milyen érzés vakon botorkálni a házban, világító eszközt keresve. Az ágy sarkába belerugtál. A padlón hagyott dolgokban majdnem felbotlottál. Az ajtót körbetapogatva kerested a kijáratot, kifelé menet beverted a könyöködet. Rossz fiókot húztál ki.
Hova vitte Kaint a gyűlölet sötétsége? Rátámadt testvérére, Ábelre és megölte (1Móz 4:8). A Krisztus gyülekezete a szeretet képviselője, de a gyűlölet alattomos módon meg akar bújni. Vigyázz, kérj Istentől szemgyógyító írt, hogy láss!

János Levente

 Napi áhítat

Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”

Pál apostol szeretetteljes szívességkéréssel fordul Filemonhoz, mint testvéréhez az Úrban. Megtehetné, hogy parancsoljon is, de nem teszi. Onézimoszról van szó, aki Filemonnál szolgált és megszökött, de közben Pált és Jézust megismerve megtért, és hasznos lett a szolgálatban. Pál szeretné, ha Filemon visszafogadná őt, aki már neki is hasznos lehet. Pálnak az a szeretetteljes kérése Filemonhoz, hogy úgy fogadja Onézimoszt, mintha magát Pált fogadná. Ez keresztyén kötelessége is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis önként, szeretetből fogadná vissza, és nem csupán kötelességből.