Presbiter- és diakónusavatás a belényesi körzetben

Nyáron, kánikulában hogy ízlik a forró tea? Hát télen, -20 fokos hidegben a jégben hűtött üdítő? De ha felcseréled, és az időnek megfelelően kínálod, nagyon kellemes hatást vált ki. Olyan a helyén mondott ige, mint a megfelelő időben és helyen tervezett program. Ennek lehettünk tanúi 2016. július 10-én Belényesben, a Maranatha Imaházban tartott presbiter és diakónus-avatási istentiszteleten, egyben a Mike József lelkipásztor és családja búcsúzásán.

Mike testvér, az összejövetel házigazdája és liturgusa, szeretettel köszöntötte a testvériséget, a jelölteket – Petrikó Péter, Kisded Ernő és Egyed Ernő testvért –, és az avató bizottság tagjait – Veress Efraim, Albert István Zsolt és Elekes József lelkipásztorokat –, valamint Ferenczi Béla misszió munkást és Bunta Ferenc presbitert.  A legnagyobb köszöntést viszont Mennyei Atyánk kapta. Közös énekekkel járultunk elé az Aszáf Tin-ifi kórus támogatásával és dicsértük Őt hatalmáért és szeretetéért.

Az Igét Veress Efraim hirdette a Titusz 1 alapján. „Isten kiosztja a feladatokat a gyülekezetben, nem egy embernek kell elvégeznie mindent. Ez a körzet lelkipásztor nélkül marad egy időre, de az Úr gondoskodott – megfelelő időben megfelelő embereket rendelt, akik tovább viszik a munkát. Az Ige szerint erre azok a legalkalmasabb emberek, akiknek megfelelő háttere, környezete és jelleme van. Feladatuk: az evangélium hirdetése, megélése és a gyülekezeti rend munkálása.

Az avatásra jelöltek bizonyságot tettek megtérésükről, a szolgálatba állásukról és az arra való elhívásról. Az avató bizottság hitelvi kérdései és a kielégítő válaszok után kézrátétellel imádkoztak az említett testvérekért. Imával és gyönyörű áldást mondó énekkel helyeztük őket Isten kezébe. Köszöntések következtek, mint egy-egy gránátalma és ezüstcsengettyű… egy Igei jó tanács és egy ének… Legyen áldás az úton, amit ma kezdesz el! – énekeltük, majd Albert I. Zsolt, Józsué és vezető társai példáját említve arra hívott a Józsué 3:1-4 alapján, hogy higgyünk Isten szavában, éljük meg gyakorlatban a hívő életet!

Csak bízz az Úrban! – bátorított a kórus éneke, és Elekes József testvér az 1Péter 5:1-4-ből így buzdított: Legeltessétek a nyájat, de előbb ti legeljetek! Ne uralkodjatok a gyülekezeten, hanem szolgáljatok felé!

Egy lépést teszek a Jézus oldalán… – vallottuk együtt énekelve, majd Ferenczi Béla az ApCsel 20:32-t idézve azt hangsúlyozta, hogy a gyülekezet szent, mert Krisztus testeként Istenhez tartozik, úgy vigyázzatok rá!

Lelkipásztorunk Füle Lajos Presbiterek című versét énekelte el saját zenei olvasatában, elénk rajzolva az avatott szolgálattevő portréját, majd felolvasta köszöntő és egyben búcsúzó igéjét, az ApCsel 20:28-32-t. A 28. verssel a frissen avatott testvérek felé fordult, és a rájuk bízott szolgálat felelősségét kötötte szívükre, majd a gyülekezet felé fordulva a 32. verssel búcsúzott, Istennek és kegyelme igéjének ajánlotta a gyülekezeteket, hogy megkapják mindazt a jót, amit Isten örökségül akar adni az Ő népének.

A körzet felavatott testvérei imádkoztak a Mike családért. A meghatódott testvériség könnyek között énekelt arról a frigyről, amely 8 éven keresztül összekötött bennünket. Habár most testben válni kell, ami fáj, de vigasztal minket a tudat, hogy tovább végezhetjük feladatainkat az Úr munkájában, mi itt, ők ott, és egy a célunk: a menny.

Az utolsó ének által mindenki megvallhatta boldogan, hogy mit hisz az Úr Jézusról, és hogy az Ő nevében, vére oltalma alatt és Lelke erejével indulunk, és küzdeni fogunk a győzelemért…

Boros Gyöngyi