2025. április 8., kedd

DÉLELŐTT | 
Péter sírva fakad

Igehely: Mk 14:66–72 Kulcsige: Mk 14:72 „És nyomban megszólalt a kakas másodszor is. Péternek ekkor eszébe jutott, amit Jézus mondott neki: Mielőtt a kakas másodszor megszólal, háromszor tagadsz meg engem. És sírásra fakadt.”

Péter egy bátor tanítvány, aki elindult a vízen járni, aki Jézusról bizonyságot tett, karddal akarta megvédeni Jézust a Gecsemáné-kertben. Ez alkalommal Péter a főpap udvarában van, látja Jézus kihallgatását, bántalmazását. Nem tudjuk biztosan, hogy ez idő alatt mit gondolt vagy tett Péter. Mit teszek én, amikor Jézust bántalmazzák szóban vagy tettben, a jelenlétemben?

Péter gyengesége abban látszik, amiben erősnek látta magát: fél az emberek véleményétől. A kísértő bennünket is ott támad, ahol a legerősebbnek gondoljuk magunkat. Csak Jézus kegyelme által tudunk megállni a kísértés idején.

Isten a kakast használta fel, hogy Pétert figyelmeztesse. A második kakasszóra látta meg tévedését, sírva fakadt, visszaemlékezett Jézus szavaira. Jézus szeretetteljes tekintete és türelme adott felismerést, megbánást, bűnbocsánatot számára.

Amikor megtapasztaljuk Jézus szeretetét a hibáink, gyarlóságunk ellenére, nincs más, csak az Isteni szeretet előtt megalázkodni, megbánni, elhagyni a bűnt.

Ilyés Lajos

DÉLUTÁN | 

A reménység ereje

Igehely: Jób 14:14–15 „Ha meghal a férfiú, életre kelhet-e? Akkor egész küzdelmes életemen át is tudnék várni, míg csak a fordulat be nem következik. Szólnál hozzám, és én válaszolnék, kívánkoznál kezed alkotása után.”

Jób életét ismerjük meg itt, aki személyes kapcsolatban élt Istennel. Az életében ott volt a szenvedés, betegség és a gyógyulás. A szenvedések között ilyen kérdésekre kereste a válaszokat: „Ha meghal a férfiú, életre tud-e kelni?” A szenvedés közepette ez még kérdés volt a számára, de ott volt már a remény a szívében. Ezért kész türelmesen várni küzdelmes életén át is.

A reménysége azon alapul, hogy Isten szereti a népét, és akarja az állandó mély kapcsolatot. Azt a reménységét fejezte ki, hogy miután meghal és sírba kerül, Isten újra előhívja. A további szenvedésében Isten újból megerősíti ezt a bizonyosságot: „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él” (Jób 19:25).

Isten népe életében is lehet szenvedés, üldözés, betegség, kísértés, igazságtalanság. Ne engedd, hogy ezek ellopják a reménység horgonyát az életed hajójáról! Örömmel várhatjuk azt a napot, amikor Isten letöröl minden könnyet a szemünkről: „a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk” (Róm 8:28).

Ilyés Lajos

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.