Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban. És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”
A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból. Nyilvános szolgálatának az elején már megláthatjuk a kereszt és a nyitott sír ragyogó előképét.
Tehát a gyermekkeresztség nem biblikus; ugyanakkor a meg nem tért ember bemerítése sem igei. Tudjuk, hogy Keresztelő János sem merítette be azokat, akik nem teremték meg a megtéréshez illő gyümölcsöket (Jn 3:8).
A te megtérésed őszinte volt? Ha esetleg nem, Isten ma így szól hozzád: „Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint” (Mal 3:7)!
Dóczi György
Pál megérkezése Rómába
Igehely: ApCsel 28:11–16; 30–31 Kulcsige: ApCsel 28:14 „Itt testvéreket találtunk, akik kértek, hogy maradjunk náluk hat napig. Így érkeztünk Rómába.”
Pál és társai Málta szigetéről tovább hajóztak Itáliába. Már Puteoli kikötőjében testvérekre talált, akik között ott maradt hét napig. A sok hányattatás után hitük által épülhetett, s úgy folytatta az útját tovább Rómába. Eljött az a nap, amelyre annyira várt: találkozott a római testvérekkel, akik után annyira vágyódott. Hálát adott ezért Istennek, és szíve megbátorodott. Még ha tudta is, hogy élete és Krisztusért végzett szolgálata itt ér majd véget, nem arra tekintett. Tudta azt is, hogy elég minden napnak a maga baja.
Pál Rómában először a zsidóknak prédikál. Annak a népnek, aki Jeruzsálemtől kezdve üldözte, akadályozta, még az életére is tört. De itt Pál újbóli esélyt ad nekik, megragadja a lehetőséget így is az evangélium hirdetésére. Példája ez annak, hogy lehet újat kezdeni, lehet szabadnak maradni a szeretetre. Jeruzsálemben nem fogadták, de Rómában elkezdődött a missziómunka.
Pál élete végéig odaadóan szolgál és példásan cselekszik. Bárcsak rólunk is elmondhatnák majd ugyanezt!
Dóczi György
