KaMaszK

Kalandos és imával megharcolt módon adta meg Isten, hogy az iskolás diákjaim közül is elvigyek egy néhány tinit a Hargitára. A régi fehér buszt még mindig betölti a himnusszá avanzsált ének (kb. 10-szer elénekeltük hazafelé), amit a tininapon tanultunk: „Nem véletlen, hogy megszülettél, nem véletlen szeszélye...” Hálás vagyok az Úrnak és Lőrincz Tündének, aki a nap énekvezetője volt, hogy megtanította ezt az éneket. Nagy becsben van azóta is!

Idén, 2016. május 28-án ismét megszervezésre került a székelyföldi tininap a Hargita Keresztyén Táborban. Székelyföld apró falvacskáiból és nagyobb városaiból kocsikáztak a tinik és tanítóik erre a különleges alkalomra, várva Isten áldását, üzenetét. A mottónk az 1Sám 16,7-ben volt található: „De az Úr ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” Isten tükröt akart tartani elénk, hogy megmutassa, milyennek is lát Ő valójában minket.

A regisztráció és személyes üdvözlések után mindenki igyekezett fel a kápolna nagytermébe, hogy megkezdhessük az alkalmat. Máté Imola, a székelyföldi vasárnapi iskolai tanítók kerületi felelős vezetője köszöntötte a jelenlévőket, majd Joó Erika ismertette a tábori szabályzatot. Az ismerkedő játékok (Budai Pálma irányításával) és az áhítat alatt volt lehetőségünk egymást kicsit jobban megismerni, illetve közösséget gyakorolni azokkal a tinikkel, akik már elfogadták az Úr Jézus Krisztust személyes megváltójuknak. Az előadás során Krivács Zoltán testvér Marosvásárhelyről szemléletesen beszélt arról, hogy milyennek is akarunk mi látszani? Szépeknek? Erőseknek? Valamint miért akarunk népszerűek lenni? Hogyan lát valójában Isten minket? A kísérő vasárnapi iskolai tanítók segítségével a felvetett témát tovább folytathattuk kiscsoportos megbeszélések során.

Fél kettőkor örömmel mentünk ebédelni az immár belsőleg is gyönyörűen elkészített ebédlőbe. Az ízletes és bőséges ebéd után szabad tevékenységekre került sor, amit a tinik lelkesen kihasználtak a focizásra, röpizésre, tollasozásra, kosarazásra... Idővel a szervezett játékoknak is nekifogtunk Pál Márta vezetésével. Nagyon élveztük, ezt bizonyítja, hogy a csepergő eső még egyáltalán, csak a bőséges felhőszakadás űzött be minket a kápolna oltalmába. Mondhatnánk azt, hogy Isten időzített, mert program szerint éppen a szemináriumok kezdődtek külön a fiúk és lányok számára a barátság témájában. Előbbieknek Budai Dániel és Kurucz Norbert, utóbbiak számára pedig Juhász Gréti tartott interaktív foglalkozást. Rövid szünet után sor került az esti alkalomra, ahol az eredményhirdetések és Berszán Gréta bizonyságtevése után az evangélizáló igehirdetésre került sor Kis Ottó lelkipásztor részéről. Hozta nekünk a tükröt és a keresztet. A tükör az Isten igéje, és csak a keresztnél lehet helyrehozni a bűn által eltorzított bensőnket. Kiemelte: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Mt 16,26b)

Reménykedünk, hogy a vacsora és a hazaút sem törölhette ki ezt a kérdést a résztvevő tinik szívéből. Azért imádkozunk, hogy Isten gondozza az elvetett igemagvakat, hogy a megfelelő időben gyümölcsöt hozzanak az Úr Jézus Krisztus dicsőségére!

Kelemen Napsugár