Honnan tudja a madár az ő idejét?

Beszélgetés Simon József, nyugdíjas nagyváradi lelkipásztorral, a Szövetség volt elnökével

 

Gönczi Géza: 26 év lelkipásztori szolgálat után Nagyváradon, tavaly, meglehetősen fiatalon lett nyugdíjas. Miért döntött így, és hogyan vezette Isten ebben a dologban? 

Simon József: Amikor beálltam a szolgálatba, még nem tudtam, mennyi időt fogok a nagyváradi gyülekezetben tölteni, vannak akik ennél is tovább szolgálnak. Nem annyira azt számoltam, mióta vagyok már itt, hanem az volt a szívemben, hogy ne hagyjam befejezetlenül a munkát, ha elmegyek. Viszont nem szeretnék tovább maradni sem, mint Isten akarja. Én ezért imádkoztam nyugdíjba vonulásom előtt. 2016 januárjában, újév után kezdtem látni, majd rövidesen kétségek nélkül megértettem, hogy most van az ideje a távozásnak. S bár a testvérek nehezen értették meg, hogy miért éppen most szánom el magam erre a lépésre, ismét az Úr elé álltunk, és úgy láttuk, hogy ennek a döntésnek így kell maradnia. Örülök, mert nem azért mentünk el, mert muszáj volt, vagy nem volt már itt helyünk, – hiszen a testvérek szerettek –, hanem Isten vezetése volt ez. Abban a pillanatban nem voltak terveim, még ennek az anyagi oldala is felvetődött bennem, a megélhetésünk, de ezt is az Úrra bíztam.

 

Volt-e valamilyen isteni jel, ami segítette Simon testvért, hogy ezt a döntést meghozza? 

Nem hallottam isteni hangot, az egész a szívemben dőlt el. Amikor a testvérek megkérdezték, hogy miért ilyen hirtelen, hogy lehet ezt ilyen hamar eldönteni, arra gondoltam, hogy a madár honnan tudja, hogy mikor kell elrepülnie?

 

Hogyan értette meg, hogy merre kell tovább lépni? Jelenleg, ugye, Norvégiában, az Oslói Nemzetközi Baptista Gyülekezetben szolgál, ahova végleges meghívást is kapott a lelkipásztori szolgálatra. Bemutatná röviden ezt a gyülekezetet? Milyen szellemi légkörben létezik ez a gyülekezet a skandináv országban? 

Ez családi vonalon alakult így, mivel a fiaim ott dolgoznak, élnek. Nagyobbik fiam, Dávid, ott tért meg, és ez egy nagyon nagy dolog számomra. Aztán testvérével együtt csatlakoztak ehhez a gyülekezethez. 2015-ben látogattam meg először őket, majd a gyülekezetet is, és megbíztak igehirdetéssel. Innen indult a kapcsolatom ezzel a gyülekezettel. Majd miután bejelentettem a nyugdíjba vonulásomat Nagyváradon, néhány napra rá jött is a meghívó levél, hogy nem tudnék-e 10 hetet ott tölteni és szolgálni ebben a gyülekezetben. Mivel éppen azelőtt kértem az Urat, és mondtam neki, hogy szeretnék hasznos lenni, ez válasz volt az imámra. Aztán 10 hét után hazajöttünk, és még mindig nyitott voltam. Nem zártam ki lehetőségeket, ha Szilágyságba, Székelyföldre vagy egy román gyülekezetbe hívtak volna hamarabb, most valószínűleg ott szolgálnék. Aztán a gyülekezet keresett hosszú távú megoldást, és rám gondoltak. Imádkoztam ezért, és az Úr úgy mutatta, hogy vállalnom kell. Nem volt félelem bennem, bár nem volt könnyű döntés sem, mert egy nemzetközi gyülekezet rendkívül sokszínű, és ennek pozitív és negatív hozadéka is van.  

Norvégiában rengeteg a bevándorló, ingyen lehet tanulni a felsőoktatásban, és ezt a lehetőséget sokan megragadják. Utána általában állást is találnak. A norvég állam nagylelkű a polgárokhoz, még a bevándorlókhoz is.

 

Milyen lelki-szellemi élet Norvégiában? 

Norvégia lelki szempontból sivatag. A lutheránus népegyházat az állam irányítja, egy elvilágiasodott egyház. A templomok üresen állnak. Vannak kis, evangéliumi gyülekezetek is, de mintha elveszítették volna a bizonyságtételt, nincs missziós lelkületük. Még annyira sem, mint idehaza. Szellemi vákuum van. Hatalmas missziómező. S ha élő evangélium van egy gyülekezetben, akkor eredménye lesz. A nemzetközi gyülekezetben kicsivel másabb a helyzet. Az is segít ennek a gyülekezetnek, hogy mostmár lesz állandó szolgálattevő, mert eddig nem így volt. Sok a fiatal házas és a kisgyermekek, de hiányzik a serdülő és ifjú korosztály. 

 

Nyolc éven át volt a Szövetség elnöke. Hogy gondol most erre a közösségre, és mit üzen számukra?

Azt az igét szeretném ezzel kapcsolatosan magamévá tenni, amit Sámuel mond, hogy „távol legyen tőlem az, hogy vétkezzem az Úr ellen, azáltal, hogy megszűnök értetek imádkozni.” A szívemben nagyon fontos helyen van az itteni misszió, a nagyváradi és az erdélyi gyülekezetek. Mindenhol szeretettel fogadtak, és én is így gondolok továbbra is a gyülekezetekre, lelkipásztorokra. Tervezem, hogy a majdani szabadságomat itthon fogom tölteni.