Áldás a Hargitán

– Lelkipásztor-találkozó 2022-ben a Hargitán

2022. augusztus 21-26 között találkoztak a Romániai Magyar Baptista Szövetség lelkipásztorai családjaikkal a Hargita Táborban. Az idei találkozás kibővült a Magyarországról érkezett, de Erdélyből elszármazott lelkésztársakkal is. Összesen öten tudtunk a meghívásra jelenlétünkkel is válaszolni. Helyből, Erdélyből 35 lelkipásztor vett részt. A feleségekkel, gyermekekkel összesen 104-en voltunk jelen. Lelki tanítások, a közösség meleg légköre mellett volt lehetőség sétára, kirándulásra, játszásra sportra. Volt tábortűz is.

A szervezés oroszlánrészét Szűcs Sándor, a Szövetség pasztorális alelnöke végezte. Kiváltság volt számomra, hogy harminc éves magyarországi tartózkodás és szolgálat után újra itthon lehettem, „fent a hegyen”. Jó volt találkozni sok szolgatárssal: Pardi Félix elnökkel, dr. Borzási Pál főtitkárral, Szabó László alelnök testvérrel, de Veress Efraimmal, Veress Ernővel, dr. Borzási Istvánnal, Albert Zsolttal is. És természetesen, új ismeretségek is jöttek létre.

A hét előadói, Derek Tidball és kedves felesége Dianne voltak az Egyesült Királyságból. Derek a pásztorok részére tartott előadásokat, a Korintusiakhoz írt II. levél 2-5. részei alapján. Dianne a nőtestvérekkel időzött, akiket Borzási Márta testvérnő, a Női Szakosztály elnöke gyűjtött össze.

A reggeli és esti közös alkalmak az ima légkörében, bizonyságtevésekkel és igehirdetéssel építettek bennünket hitben. Jó volt hallgatni az erdélyi testvéreink beszámolóit szolgálatukról, életkörülményeikről és jövőlátásukról. Both József testvér (Győrből), a tábor hajdani gondnoka, lenyűgözően beszélte el nekünk a korábbi történeteket a tábor létrejöttéről és fejlődéséről. Id. Tötős János Vecsésről, Péter István Békésről, Simon András Gödöllőről, Ferkő Attila Gyöngyösről érkezve számoltak be szolgálatukról. Alulírott (Kétegyházáról) helyettesítő szolgálatairól, valamint a Lepramisszióban végzett munkájáról beszélt.

Jellemünkben, és elköteleződésünkben az ige iránti hűség kell meghatározza további kapcsolatunkat. A Lélek többünket megszólított. Volt lehetőség bűnbánatra, hálaadásra és személyes beszélgetésekre. Az áhítatok meghitt, jó légkört teremtettek. Az igehirdetések, amelyet mindig más-más lelkipásztor végzett, estéről estére tovább szilárdították hitünket. A közös étkezések, a reggeli kávétól a vacsoráig mindig jó beszélgetésekre kínáltak lehetőséget. Az éppen aktuális születésnapokat is közösen ünnepeltük meg. Az ebédlőben folytatott beszélgetések valódi lelki műhelyeknek minősültek. Hálásak vagyunk Mennyei Atyánknak az ételért is! Köszönet illeti a konyha és az egész tábor dolgozóit a lelkiismeretes gondoskodásért. 

A délutáni szabadidő, amit egyénileg vagy társaság kikapcsolódásban tölthettünk el, ismerkedésre és a régi ismerősök egymásra találására adott lehetőséget. 

Derek testvér a lelkipásztor és gyülekezet közös szolgálatáról, az odaszánásról, a szolgálók jelleméről és a Szentlélek szolgálatunkra gyakorolt hatásairól adta át – tapasztalt sáfárként – Pál apostol gyakorlati útmutatásait. Mindannyiunk megállapítása és döntése az volt, hogy Isten emberének mindig készen kell állnia a tovább fejlődésre. A színlelés nélküli szolgálat, mint központi gondolat indította a részletekbe merülő kérdések sorozatát. Az első nap üzenete az volt, hogy a lelkipásztor küldetése szívszerinti legyen! A pásztorlás gyakorlatiassága mellett kiemelkedett az elhívás fontossága. Aztán őszinte magabiztosságnak is társulnia kell a szeretettől átitatott érzékenységgel. Krisztus jó illata és győzelmes diadalmenete kell tükrözze Istenünk dicsőségét a szolgálatban. Isten szolgája, a lelkipásztor minden hamis alapot el kell vessen és a jobb, az igazi alapra kell építsen. Csak tiszta és új szövetségben tudja ezt megvalósítani, a Fiú áldozata és győzelme által. A pásztori munka élet és halál kérdése, semmiképpen nem magánügy. A szellemi felszabadítás nem szabadosság, de nem is a kőbevésett betűk szigorú, halálra vezető törvénye, hanem a Lélek és az Élet meggyőző ereje. 

Mit üzenhetünk Hargitáról, a pásztori közösségből a gyülekezeteknek? Azt, hogy több odaadással végezzük majd a munkát, mert így lesz megjutalmazva, és így érdemes csinálni közös feladatunkat! És azt, hogy minden munkást megjutalmaz az Úr! „Mert mindnyájyunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat.” (2Kor 5:10)

Hazafele indulva úgy éreztük, jó lenne még maradni, de otthon vártak szeretteink és a szolgálat! 

Bódis László ny. lp., Kétegyháza