Május 9 – Kedd
d.e. Mennyei gabona Izráelnek – Zsolt 78:18-32; Kulcsige: Zsolt 78:24
Mannaesőt hullatott rájuk eledelül, mennyei gabonát adott nekik. (Zsolt 78:24)
ÁHÍTAT
Május 10 – Szerda
d.e. Illés táplálása hollók által – 1Kir 17:1-6; Kulcsige: 1Kir 17:6
A hollók hordtak neki kenyeret és húst reggel, kenyeret és húst este, a patakból pedig ihatott. (1Kir 17:6)
Isten válaszát a nép bálványimádása miatt Illés vitte el a nép fejének, Akháb királynak. A király sem volt jobb, mint a népe.
Május 12 – Péntek
d.e. Kenyér az engedelmeseknek – Ézs 30:18-26; Kulcsige: Ézs 30:23
Ő pedig esőt ad a magra, amellyel beveted a földed, és kenyeret ad a föld terméséből, amely bőséges és tápláló lesz. Nyájad tágas mezőn legel azon a napon. (Ézs 30:23)
Isten határozottan ellenzi, hogy népe Egyiptomra támaszkodjon. Egyiptom, vagyis a világ, mindig a szolgaság szimbóluma marad.
Május 11 – Csütörtök
d.e. A húsz árpakenyér csodája – 2Kir 4:42-44; Kulcsige: 2Kir 4:43
A szolgája azonban így szólt: Hogyan adjam ezt oda száz embernek? De ő így felelt: Csak add oda a népnek, hadd egyenek! Mert ezt mondja az Úr: Enni fognak, és még marad is! (2Kir 4:43)
A sok Istentől elfordult, bálványimádó ember között már alig voltak az Urat félők. Ezek keresték egymással a közösséget: összegyűltek ott, ahol a próféta volt.
Május 13 – Szombat
d.e. Az Élet Kenyere – János 6:27-35; Kulcsige: Jn 6:33
Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak. (Jn 6:33)
A mindennapi táplálékért nem felejtünk el megdolgozni, mert az üres gyomor korog az éhségtől. Csak gyermekkorban várjuk el, hogy előteremtődjék számunkra az eledel.
A mi drága Megváltónk ma arra szólít fel, hogy tegyünk valamit az örök eledelért. Azt tehetjük, hogy higgyünk benne. Mert ő megmarad örökké, őt az Atya pecsételte el, az Isten.
Május 14 – Vasárnap
d.e. Segít a szabadulásért hálát adni – 2Móz 15:1-18; Kulcsige: 2Móz 15:1
Akkor ezt az éneket énekelte Mózes Izráel fiaival együtt az Úrnak: Éneket mondok az Úrnak, mert igen felséges, lovat lovasával a tengerbe vetett. (1Móz 15:1)
Az Úr megváltott népe nem tehetett egyebet, mint hálát adni a szabadulásért.