Igehely: Lk 2:12-20; Kulcsige: Lk 2:14 „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.”
A betlehemi pásztorok az angyali jelenés előtt is áldott emberek voltak – az általános kegyelem szerint. Ábrahám leszármazottaiként éltették magukban a hitet, hogy majd eljön az, aki megszabadítja Izráelt, és a Dávid királyi székét helyreállítja benne.
Igehely: Jn 1:14-18; Kulcsige: Jn 1:14 „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.”
Az evangélisták között János az, aki fontosnak tartja, hogy rámutasson Jézus eredetére. Máté és Lukács is érinti a különlegességét, hisz leírják, hogy a Szentlélektől fogantatott. János azonban pontosít: Jézus nem más, mint az Ige, aki kezdetben már volt, Istennél volt, és ő maga Isten volt.
Igehely: 1Tim 3:14-4:6; Kulcsige: 1Tim 3:16 „Valóban nagy a kegyesség titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a népek között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben.”
Pál azt a reménységet élteti magában, amikor a levelet írja, hogy nemsokára kiszabadul a börtönből, és elmehet Timóteushoz. De szem előtt tartja azt az esetet is, hogy nem így lesz, ezért részletesen ír, hogy a levélből Timóteus megtudja, hogyan kell szolgálnia a gyülekezetben.
Igehely: Ézs 11:1-10; Kulcsige: Ézs 11:10 „Azon a napon Isai gyökeréhez fognak járulni a nemzetek, mert ő lesz a zászlaja a népeknek, és székhelye dicsőséges lesz.”
Isai leszármazottját mutatja be itt Ézsaiás, aki Isten Lelke által olyan uralmat fog megvalósítani, amely békét eredményez. A 9. v. szerint ezt nem harci eszközök bevetése által fogja tenni, hanem úgy, hogy elterjeszti a földön az Isten ismeretét.
Igehely: Dán 7:9-18; Kulcsige: Dán 7:14 „Hatalom, dicsőség és királyi uralom adatott neki, hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet őt tisztelje. Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el, és királyi uralma nem semmisül meg.”
Dániel látomásban, vadállatok képében látja a világbirodalmak felemelkedését és bukását. Az utolsó vadállat különbözött a többitől, rendkívüli ereje volt. Adott ponton ennek a rendkívüli erőnek a kezelése az emberi nagyravágyás birtokába került, ami nagyon veszélyes.
Igehely: Zsolt 110:1-7; Kulcsige: Zsolt 110:4 „Megesküdött az Úr, nem bánja meg: Pap vagy te örökké, Melkisédek módján.”
A zsoltár megfogalmazásából azt lehet leszűrni, hogy Isten (Jahve) a királyhoz, a zsoltáros urához szól. Tesz neki egy ígéretet, hogy támogatja az uralkodásban, s győzelmet ad minden ellensége fölött, majd ezt Melkisédekkel köti össze.
Igehely: Mt 24:3–14; Kulcsige: Mt 24:10 „Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást.”
Fiatalként, olyan huszonöt évvel ezelőtt, az egyik ifjúsági órára egy jelenettel készültünk, amiben az utolsó idők jeleit próbáltuk bemutatni egy híradó-összeállításban. A katasztrófák hírei csak jöttek egymás után. Volt hír háborúkról, árvizekről, földrengésekről, gyilkosságokról stb. Az a döbbenetes, hogy ha ma bekapcsoljuk a tévét vagy a rádiót, ugyanilyen híreket hallunk. Ezekben az eseményekben már benne élünk.