Igehely: Jn 19:16b-27; Kulcsige: Jn 19:20 „A zsidók közül sokan olvasták ezt a feliratot, amely héberül, latinul és görögül volt írva, ugyanis közel volt a városhoz az a hely, ahol megfeszítették Jézust.”
Az a tény, hogy háromnyelvű felirat hirdette Jézus király-voltát a keresztre szegezett táblán, annak köszönhető, hogy Pilátus megérzett és megértett valamit Jézus királyi mivoltából.
Igehely: Jn 19:1-16a; Kulcsige: Jn 19:5 „Ekkor kijött Jézus, rajta volt a töviskorona és a bíbor ruha. Pilátus így szólt hozzájuk: Íme, az ember!”
Hétfőn olvashattuk Kajafás gondolatát: „jobb, ha egy ember hal meg a népért.” Gamáliel pedig azt állította a börtönből szabaduló tanítványokra utalva: „ha ez a mozgalom emberektől van, fölbomlik, ha Istentől van, nem tudjátok szétoszlatni őket.”
Igehely: Jn 18:28-32; Kulcsige: Jn 18:32 „Így kellett beteljesednie Jézus szavának, amelyet akkor mondott, amikor jelezte: milyen halállal kell meghalnia.”
Kálváriája utolsó előtti állomásához érkezik Jézus. Az utolsó vacsora terme, a Gecsemáné-kert, Annás és Kajafás főpapok palotája után, most a világi ítélő hatalom letéteményese, Pilátus, a helytartó előtt áll.
Igehely: Jn 18:19-27; Kulcsige: Jn 18:21 „Miért engem kérdezel? Kérdezd meg azokat, akik hallották, mit beszéltem nekik: íme, ők tudják, mit mondtam.”
Annás, a nyugalmazott főpap tanítása felől kérdezi különleges foglyát. Nem a csodatételek, nem a halott-támasztások, nem a származása, végzettsége, életrajza érdekli, hanem a tanítása. És ez bölcsességre vall. Jézust igazán a tanítása jellemzi.
Igehely: Jn 18:12-18; Kulcsige: Jn 18:17 „Az ajtót őrző szolgálólány így szólt Péterhez: Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy te is? De ő így felelt: Nem vagyok.”
Ó, jaj: hány és hány Péter van ezen a világon! Akik nagy lendülettel nekiszaladnak a maguk által vállalt feladatnak – hogy azután hamarosan megfutamodjanak a nehézségek, a próbák, a Gonosz „szolgálóleányainak” szájától. Olyan könnyű elítélni a ma Pétereit. Mégsem teszem.
Igehely: Jn 12:12-19; Kulcsige: Jn 12:15 „Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.”
Virágvasárnap féktelen ujjongását vázolja fel János, az evangélista néhány szóban. Először a sokaság reakcióját idézi fel. Aki csak tehette, pálmaágat vágott az útszéli fákról, hogy kifejezze hódolatát az előtt, akit készek voltak királlyá kikiáltani.
Igehely: Mk 7:10–13; Kulcsige: Mk 7:10 „Mert Mózes ezt mondta: «Tiszteld apádat és anyádat”, és ezt: „Aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék.»”
Vannak olyan szülők, akiket nehéz tisztelni. A buta ember okos gyermeke számára, akit nem támogattak a tanulásban, és egyedül ért el mindent, nagy kísértés lehet, hogy gúnyolja, mások előtt lejárassa apját. Az erőszakos ember bántalmazott gyermeke számára, aki tizenévesen elmenekül otthonról, nagy kísértés lehet, hogy kiadja haragját, ami az évek során fölgyűlt benne. A megalázott gyermek számára, aki egész életében becsmérlést kapott szüleitől, hogy nem fogja vinni semmire az életben, nagy kísértés lehet, hogy ezt az orruk alá dörgölje, majd ne segítsen rajtuk, amikor szükségük lenne rá.